Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-05-01 / 5. szám
158 LAPSZEMLE alatt jelentkező csomó, mely később a mélybe törve szétesik. A fekélyek alapja szalonnás, széle meredeken levágott, nem vérzékeny. A leukoplákiáknak kedvenc hflye a nyelvszél, nyelvhát és pofa. Fehéres, szürkés, opaleszkáló, a nyálkahártya felületéből nem vagy alig kiemelkedő sima, vagy finoman érdes, lencsényibabnyi, egyes vagy összefolyó foltok jellemzik. Typikus praecancerosus elváltozás. Malignitásra gyanús, ha kiemelkedő keményebb szélű érdes, berepedezett, vagy ha növekedni kezd. Papilloma puha, tüskés szemölcsszerű, panaszt nem okozó elváltozás. Fibroma rendszerint ép hámmal fedett, néha nyélen függő, kemény tapintatú, jól elhatárolt daganat. Lymphangioma cavernosum puhán tömött, legtöbbször ép nyálkahártyával fedett, elmosódott határú elváltozás. Haemangiomák a nyelven és a pofa nyálkahártyáján jelentkeznek. A lymphangiomáktól annyiban különböznek, hogy puhábbak és az áttűnő tágult vaenáktól livid a színezetük. Epulis a malignus elváltozásoktól elkülöníthető, áttételeket nem okozó óriássejtű daganat ; sima felületű, legtöbbször meredeken előugró barnás vörös, nem fájdalmas. A rák kifejlődését előidéző faktoroknak tekinthetők : a lues, amellyel szájüregi rákoknál gyakran találkozunk. A különböző szerzők 10—41%-ban találtak luest, illetve positiv Wassermann-reakciót. Ha direkt összefüggés a kettő között nem is található, de feltételezhető, hogy a luest követő degeneratív elváltozások paedisponáló tényezőt jelentenek. Tehát, a lueses betegeken a rák hamarább jelentkezik. Ebből természetesen nem az következik, hogyha a próbaexeisió előtt kiderül a lues, akkor a további vizsgálatokat mellőzve, gummának tekintsük a daganatot. Különben is a gumma ma már mind ritkább megbetegedés, azonban nem ritkaság a nyelv hegyén a primär sclerosis. Plummer^-Vinson-betegség főleg nőkön fordul elő, ahol a gyengeség súlyos anaemia, atrophiás nyálkahártyák mellett a szájzugok berepedése, szájszárazság és dysphagia van. Ez a betegség főleg a száj üreg, garat- és a nyelőcsőben segíti elő a rák kifejlődését. Oralsepsis rossz, töredezett fogak, fognyak körüli gennyedések a rákos burjánzás megindulásában szerepet játszhatnak. A dohányzás alatt a szájba jutó kátrányszerű égési termékeket sokan okul veszik fel a szájüregi daganatok aetiológiájában. Az alkohol túlzott fogyasztása mint inger szerepel. Áttérve a rosszindulatú daganatok tárgyalására, nézzük a rákos elváltozásokat. A rákos fekély, mégha kicsiny is, szélein kimelkedik és keményebb. Ez lehet dudoros, szaggatott szélű, de nem alá vájt. Alapja is keményebb, vérzésre, szétesésre hajlamos, érintésre nem érzékeny. Eleinte fájdalmat nem okoz, csak későbl, amikor a mélybe tör. A mirigvregiókbau mér korán megtaláljuk a kemény, fájdalmatlan mirigyeket, melyek csak később kapaszkodnak össze a környezettel és ilyenkor már kisugárzó fájdalmat okoznak. A daganat korai felismerése nem mindig könnyű feladat, ezért mindig a legnagyobb alapossággal vizsgáljuk át a szájüreg minden zugát. Megtekintés után a legfontosabb klinikai vizsgálat a tapintás, mert csakis ezzel lehet megtalálni az ép hám alatt elhelyezkedő kisebb daganatot és meghatározni a környéki beszűrődést, valamint annak fokát. Ha vizsgálat közben a leghalványabb gyanúnk is felmerül, szövettani, valamint a Wassermannvizsgálatot is el kell végezni. A nyelvráknak többféle változatával találkozunk, de leggyakoribb a kifekélyesedő formája, mely hasonlít eleinte a felfekvéses fekélyhez, azzal a különbséggel, hogy a rákos fekély szélei keményebbek, kiemelkedőbb és beszűrődött. A göbös forma a nyálkahártya alatt fejlődik. Ilyenkor sokszor csak beszédzavar van, vagy a nyelvét gyakran megharapja. Esetleg a nyelv kinyujtáskor elferdül. A rák gyógyítása ősidők óta sebészi volt. Eleinte tüzes vasat használtak, majd a sebészeti technika fejlődésével rátértek a daganatnak éles úton történő eltávolítására. Ez a beavatkozás azonban rendkívül súlyos, úgyhogy a nyelv részleges kiirtása is 20% halálozással járt. Ezek a veszélyek vezettek a sugárkezelés gondolatához, melyek kezdetben nagy reményekre jogosítottak, azonban hamarosan rájöttek arra, hogy e nehéz kérdés megoldására egyedül ez a gyógytényező sem elégséges. Hosszú fejlődés után ma már ott tartunk, hogy a száj űri rákok gyógyításánál a sebészi, a sugaras (rádium- és röntgenkezelés), valamint ezek kombinált alkalmazása egyaránt szerepel. Ezzel a módszerrel az eredményeket mintegy 20—30 százalékkal sikerült megjavítani. E két gyógytényező közös alkalmazása azért is volt szükséges, mert a száj űr mindkettő számára nehezen hozzáférhető. A sebészeti szempontokat tekintve, bárhol van is daganat székhelye, állcsontok és a nyelv rezekciója súlyos beavatkozást jelent, emellett kísért még a mirigyáttételek fenyegető veszedelme is. Ehhez járul még, — ha nem is vesszük tekintetbe a sokszor magas műtéti halálozást — hogy a sebészi megoldás még az operábilis anyagon sem volt kielégítő. Sugárhatástani . szempontból pedig . gyakran súlyos nehézséget jelentenek az egymáshoz kö zel fekvő különböző sugárérzékenységű szövetek. Ezen nehézségek leküzdésének módszerét a kombinált eljárásban sikerült megtalálni. Az elsődleges daganatok gyógyítása, vagyis a daganat fészkeinek kiirtása a sebész feladata. A daganatágynak és a veszélyeztetett környező területnek ellátása viszont a sugártherapeutára hárul. Általában műtéti megoldásról akkor lehet szó : 1. ha az elsődleges daganat könnyen hozzáférhető, 2. ha a daganat kiterjedése miatt részleges nyelvkiirtás, vagy egyéb részek eltávolítást szükséges, 3. ha rádiumtüzdelés vagy
