Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-05-01 / 5. szám
LAPSZEMLE 157 korszerűek, bár anti biotic umok használatát illetően szerző helyenként rezervált álláspontot látszik elfoglalni, ami referens véleményével (aki egyébként szerzőnek hálás tanítványa) nem mindenben egyezik. A könyv mindenütt elárulja szerzőjének alapos orvosi felkészültségét, nagy olvasottságát és kiváló didaktikai készségét. Szerzője elsősorban a fogorvosnak Kisfaludy Pál dr. Szájüregi rákok kezelése. Magyar Radiológia 1950. 3—4. szám. A rákgyógyításnak legváltozatosabb és egyben talán a legnehezebb fejezetét a szájüregi daganatok képezik. Ezek a szájüreg minden pontján megjelenhetnek és klinikailag is a legváltozatosabb formákat mutatják. A gyógyítást illetőleg a gyógy eszközök és eljárások alkalmazására még ma sincs teljesen kialakult vélemény. Ehhez járul még elsősorban a szájüregi daganatoknál érvényes azon követelmény, hogy az elsődleges daganat megsemmisítésével egyenrangú a mirigyregiók ellátása is. Nagy részben még ma is vita tárgya, hogy a gyógyításban a sebész, a röntgen- és rádiumtherapeutára milyen szerep jusson. Kérdés, hogy a sebész milyen módszerrel és radikalitással dolgozzon. Hideg vagy elektromos késsel, avagy coagulatióval operáljon. Ugyanis kérdéses, hogy a röntgen, rádiumos szakorvos az elsődleges daganat gyógyításában mély vagy közeli besugárzást alkalmazzon, avagy a kettőt kombináltan. A rádiumkezelést tűzdelés, moulage, avagy esetleg telerádium útján végezzék. A mirigyterápiára vonatkozólag sincs pontosan kialakult vélemény. Kérdéses, hogy negativ mirigyleletnél előzetes gyökeres kiirtást vagy röntgenbesugárzást válasszák; positiv mirigyleletnél prae- vagy postoperativ besugárzást végezzenek-e. További kérdés, hogy a nem tökéletesen eltávolítható mirigyágyba helyezzünk-e rádiumot. Az egyes kezelési eljárások ismertetése előtt célszerűnek látszik a szájüregi daganatok, valamint a környéki mirigyek klinikumáról, therapiájáról, prognózisáról rövid áttekintést adni. A szájüregi rákok a legrosszabb indulatú daganatok, mert kezdetben tüneteket nem, vagy csak alig okoznak, gyorsan terjednek és korán okoznak mirigyáttéteket. Gyógyulás szempontjából legfontosabb a betegség korai stádiumban történő kezelése. Annak ellenére, hogy a rágás és beszéd közben jelentkező tünetek aránylag korán utalnak a daganat jelenlétére, mégis sajnos, a betegek nagy része későn jelentkezik. Régen ismert tény, hogy ezért a felelősség gyakran az orvost szánta könyvecskéjét, hogy a német nyelvterület katasztrofális tankönyvhiányán legalább ezen a •vonalon segítsen. Ezen túlmenően azonban mefegen ajánlhatom tanulmányozását a gyakorló orvosnak is, aki különösen vidéken sok • esetben kerülhet s kerül is abba a helyzetbe. hogy száj beteget kezeljen. Adler Péter dr. terheli. (Egyes szerzők szerint 27—66 százalék' ban !) Pedig a korai felismerés nem nehéz feladat, hiszen a szájüreg jól áttekinthető és áttapintható. A próbaexcisió sem nehéz. Ez különösen a nyelvrákra vonatkozik, mert a jó vérellátású nyelv biztosítja a daganat gyors növekedési lehetőségét, a rendkívül gazdag nyirokér - hálózat pedig a gyors propagációt. Ehhez járul még a beszéd és rágás közbeni mozgás, amely fokozza nyirokkeringés gyorsaságát, valamint a táplálkozási korlátozottság és a szervezetre gyakorolt mérgező hatás, melynek következménye a leromlás és az ellenállóképesség gyors csökkenése. Késői stádiumban már kifekélyesedett, fertőzött és szinte sugárérzéktelenné vált daganatok sebészi és sugárkezelése szinte lehetetlen. Primär daganat kifekélyesedése a környéki nyirokutak gyulladásos folyamatait válthatja ki, ami pedig az áttételek keletkezését segíti elő. Mindezek megelőzésére az egyetlen biztos mód a beteg minél korábbi időben történő kezelésbe vétele. Sharp és Spickermann adatai szerint két hónapon belül szakorvosnál jelentkezett nyelvrákosok közül 66%, viszont két és tizenkét hónap között jelentkezettek közül csak 16% volt tartósan tünetmentes. Az egy év után jelentkező betegekből pedig az öt évet egy sem érte meg. Ezekből is világosan látszik, hogy a korai diagnosis a sikeres kezelés egyetlen feltétele. Ennek a korai diagnosisnak a felállításához feltétlenül szükséges a szájüregben előforduló egyéb kóros elváltozások klinikumának ismerete. Ezek közül a legfontosabbak : A tuberkulótikus elváltozások fekélyes formája, mely a nyelv elülső, majd oldalsó felszínén simán elterülő élénk piros, érintésre érzékeny, hámhiányszerű fekélyek. A felfekvéses fekélyek a fogak, rossz protézisek, nyomásnak, dörzsölésnek kitett helyein jelentkeznek. A kiváltó okot megszüntetve, a fekélynek két héten belül el kell tűnnie. Ha ez nem következik be, úgy rosszindulatúságot fel kell tételezni és próbakimetszóst végezni (prof. Balogh). A gumma leggyakrabban a nyelvháton, szájpadláson és pofán fordul elő. Kp nyálkahártya LAPSZEMLE
