Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-05-01 / 5. szám
156 KÖNYVISMERTETÉS tot folytató fogászattal is foglalkozó orvosok számára azonban terjedelme miatt nem bizonyult teljesen megfelelőnek. Balcgh professzor másik, most megjelent »Fogászat« című tankönyve e tapasztalatok alapján elsősorban az utóbb említettek számára íródott s a szerzőt a munka megírásában az a eól vezette — amint könyve előszavában kifejti —, »hogy az általános gyakorlatot folytató orvos a fogászat mindazon ismereteit elsajátítsa, amelyeket mind a prevenció, mind a gyógyítás érdekében hasznosíthat«. Ez a könyv azonban e célkitűzésen kívül — melyet maradéktalanul elért — szakmapolitikai szempontból is jelentős, mert az az orvos, aki elolvassa, vagy az a medikus, aki a fogászatot e könyvből tanulja meg, meggyőződik arról, hogy a fogászat orvostudomány, melynek fundamentumát bonctani, biológiai, belgyógyászati, sebészi ismeretek képezik s ezek az ismeretek a sikeres gyógyítás érdekében nélkülözhetetlenek. E megismerés alapján az új orvosgeneráció a fogászatot az orvostudomány egyik fontos ágának fogja tekinteni és az idősebb orvosnemzedéktőL eltérően helyesen fogja értékelni. A tankönyv a fogászat tárgykörébe tartozó minden kérdéssel a szükséges részletességgel és kellő rövidséggel 29 fejezetben foglalkozik. Valamennyi fejezet megérdemelné a méltatást, helyszűke miatt azonban csak kettőt akarunk kiemelni, mint amelyek legjobban reprezentálják a könyv két jellegzetességét. Az egyik a »Fogszuvasodás«, a másik a »Fcgeltávolitás« fejezete. Az előzőre jellegzetes, hogy a fogszuvasodás messzeágazó kérdéseit szinte szembetűnően a legújabb ismeretek alapján tárgyalja s ezt a jellegzetességet a könyv minden fejezetében, minden kérdés tárgyalásában megtaláljuk. Az utóbbira a közlés, a tanítás módja, a jellegzetes, amely jellegzetességet ugyancsak a könyv minden fejezetére általánosíthatjuk. A fogeltávolítás műtétéről szóló fejezet ugyanis oly plasztikusan van megírva s a szöveget kísérő ábrák oly szemléltetők, hogy bár operatív ténykedést tárgyal, amelyet csak intézetben, vezetés mellett lehet megtanulni, az olvasóban mégis az az érzés támad, hogy a fejezet áttanulmányozásával a fogeltávolítás műtétét már gyakorlatilag is megtanulta. Mivel a könyv a fogászat minden kérdését a legújabb ismeretek alapján tárgyalja és kitűnő rendszertani beosztása a fogászat valamennyi kérdéséről, így a határterületi megbetegedésekről is áttekintő képet ad, a könyv áttanulmányozása a gyakorló fogorvos számára is előnyt jelent és azt mindenkinek ajánljuk. Kemény Imre dr. Prof. Er. Hermann Mathis: Erkrankungen der Mundschleimhaut (A szájnyálkahártya megbetegedései); 88 oldal, 11 színes és 67 fekete-fehér ábrával. J. A. Barth. Leipzig. 1951. A Német Demokratikus Köztársaságban jelent meg Mathis újabb könyve, amely eltérően a Zahnheilkunde und innere Medizin, Caries dentium és Die Parodontose c. előző könyveitől, amelyekben — főként a két utóbb említettben — a felvetett kérdések problematikus oldalát helyezte előtérbe, utat mutatva a további kutatásnak is, legelsőbben a fogorvos tanítását célozza. Azét a fogorvosét, akinek általános orvosi elő- és alapképzettsége nincs, akire azonban ennek ellenére gyakran hárul az a feladat, hogy a száj üregben lejátszódó jelenségek nyomán a szervezet általános megbetegedését felismerje s a beteget orvoshoz küldje. Referens abban a kellemes helyzetben van, hogy Mathis könyvét ugyanerről a tárgykörről szóló hazai irodalmi termékkel hasonlíthatja össze és pedig Lőrinczy Ervin 1938-ban határterületi pályadíjat nyert monográfiájával, melynek előkészítésében német kiadás céljára a háború folyamán maga is közreműködött (hogy az idők zavarában ez a német kiadás nem jelent meg, véleményem szerint komoly kára szakmánk nemzetközi reputációjának). Míg Lőrinczy a maga alkotta kórszövettani (leosztás alapján tárgyalja a szájnyálkahártya egyes betegségeit, addig Mathis a klasszikus wieni bőrgyógyászati iskola hagyományaira építve a klinikai megjelenési formát, valamint a kórokozó és a szervezet viszonyát egymáshoz használja vezérfonalként, ami a gyakorló fogorvos tanítása szempontjából bizonyos előnyökkel jár. Lőrinczyve1 ellentétben ezen rövid, gyakorlati célt szolgáló könyvecskében a parodontosis tárgyalásra nem került, mert e felfogás szerint sem symptomatológiailag, sem kóroktanilag nem a száj nyálkahártya megbetegedései közé tartozik. Hasonlóan nem tárgyalja Mathis a szájüreg neurológiáját sem. Igen nagy előnye viszont Mathis könyvének, hogy a száj üreg nyálkahártyájának legsúlyosabb kóros elváltozásával, a szájüregi rákkal alaposan és behatóan foglalkozik s kellően útbaigazítja a gyakorló fogorvost, hogy milyen jelek alapján ismerheti fel a rákot. Ennek fontosságát csak az tudja igazán értékelni, akinek gyakran van alkalma látni — mint Mathisnn.k nyilván Grácban volt s van, valamint . nekem Debrecenben sajnálatosad < gyak - ran van —, hogy milyen későn, mennyi hiábavaló orvosi kezelgetés után kerül a rákos beteg operatív vagy sugárkezeléses osztályra. A gyakorlati, tanító célt szolgáló könyvecske nyilván el is éri célját. A kórképek leírása pregnáns, az ábrák túlnyomó többsége instruktiv. Az ajánlott gyógveljárások mindenütt
