Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-05-01 / 5. szám
KÖNYVISMERTETÉS 155 ben a gumit csiszolópapírhoz (papírkoronghoz) szorítjuk. Erre a módszerre egymástól függetlenül több kollega rájött. Bihari Andor szaktársunk a gumi megfelelő csiszolására jó munkamódszert ajánlott, amikor is 2—3 csepp vízzel lenyomatgipszet kever s azzal a kehely belső részét kitölti. Megkeményedve könnyen alakítható s a gipszet utána nehézség nélkül eltávolíthatjuk. Hátránya az ilyen gumicsiszolónak, hogy a mandrell feje aránylag nagy helyet foglal el benne. Akinek tehát nincsen kisfejü mandrellja, az készítsen ilyet. Nem kell mást tennünk, mint a járatás közben egy kőigazítót vagy nagyobb malomkövet szorítanunk a mandreljfej pereméhez. 45. Siketnémák fogszuvasodása. Sternfeld László dr. váci fogorvos kollega a következő kérdést küldte be : »Mint iskolafogorvos tapasztaltam, hogy a helybeli siketnéma intézet növendékeinek lényegesen kevesebb carieses foga van, mint a velük egykorú, egyforma tápláltságú más iskolás gyermekeknek. írtam az Országos Siketnéma Intézetnek és kértem az ottani kartársakat, egyezik-e megfigyelésük az enyémmel. A szegedi intézet orvosa, Kovács Károly dr. kartárs válaszolt és közölte, neki is feltűnt, milyen »kielégítőd aránylag a siketnémák fogazata«. A kérdés megválaszolására a caries probléma egyik legalaposabb ismerőjét, Adler Péter dr. egyetemi magántanárt, a debreceni Stomatologiai klinika vezetőjét kértük meg, aki válaszát az alábbiakban foglalta össze: »Internátusokban, benn-lakó gyermekek fogazati viszonyai általában kedvezőbbek, mint családi körben élőknek. Ez közismert tény, melynek magyarázataként az intézetbeni étkezések rendszerességét, az időn kívül evett édességek hiányát szokták felhozni. így alapjábanvéve nem meglepő, hogy a siketnéma intézetbeni gyerekeknek jobbak a fogai, mint a városban, családi körben lakó kortársaiknak. A klinikánkon működő iskolafogászaton kezeltük a debreceni siketnéma intézet gyermekeit, de fogazatukat illetően lényeges eltérést nem láttunk.« KÖNYVISMERTETÉS Fogászát Irta : Balogh Károly dr. egyetemi ny. r. tanár A Tankönyvkiadó V. kiadása. Budapest, 1950 E könyv kiadását a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter rendelte 'el A hazai fogászati szakirodalom a felszabadulás óta sok jelentős munkával gyarapodott. Ez a megállapítás mind a szakkönyvekre, monograph iákra, mind a szaklapokban megjelent kisebb-nagyobb terjedelmű dolgozatokra, cikkekre vonatkozik. Ha ezeket a tudományos munkákat úgy mennyiségi, mint minőségi szempontból összehasonlítjuk a felszabadulás előtti szakirodalom hasonló dolgozataival, akkor k»nnyen megállapíthatjuk, hogy ez a hat esztendő a stomatologiában nagyobb fejlődést eredményezett, mint az utolsó évtizedek tudományos munkássága. Mindezt a fejlődést népi demokráciánknak köszönhetjük, mely alkalmat és módot ad mindenki számára a tudományos működésre. A hazai stomatologia fejlődésében Balogh professzor jelentékeny érdemeket szerzett, mint a Fogászati Klinika vezetője: egyrészt tudományos munkára ösztönözte szűkebb munkatársait - bizonyos mértékben a klinikán kívülálló fogorvosokat is — másrészt a maga tudományos munkáival jelentősen gazdagította hazai szakirodalmunkat. Ez utóbbit igazolja, hogy rövid időn belül számos dolgozaton kívül két tankönyvet írt. Az első a közel hatszáz oldalas »A Stomatologia Tankönyvéé, amely három év előtt jelent meg és nagy hiányt pótolt, mert a több évtized előtt megjelent Szabó fogászati tankönyve elavultsága miatt mind a tanításra, mind a tanulásra alkalmatlan volt. Balogh a legújabb ismeretek alapján írt tankönyve a hiányt pótolva mind a szakorvosok, mind a szakorvosi vizsgára készülők igényeit tökéletesen kielégítette. Az egyetemi hallgatóság és az általános gyakorla-
