Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-05-01 / 5. szám
130 BALOGH KÁROLY HR. Mielőtt kritika tárgyává tennénk a szokásos és röviden vázolt extractiós eljárásunkat, megállapíthatjuk, hogy igen nagy az extractio utáni szövődmények száma és pedig annak három félesége, az utóvérzés, az utófájdalom és a seh fertőzése. Kérdés, hogy a gyakorlatban végzett extractiós eljárásunk korszerű-e vagy nem és hogy a gyakori szövődmények megelőzhetők, elkerülhetők vagy legalább számszerűen csökkenthetők-e 1 Válaszom: az általánosságban végzett extractiós eljárásunk elavult, nem korszerű, mert nélkülözi azokat a műtétszem mozzanatokat, elméleti és elvi ismereteket, amelyeket ma joggal megkívánhatunk minden extractiót végző orvostól. Ha e tétel igaz, akkor ebből következik, hogy a postextractiós szövődmények számszerűen feltétlenül csökkenthetők és legtöbb esetben megelőzhetők. Kérdés, mi által és hogyan ? Az extractio történetében négy jelentős esemény volt. 1. Az érzéstelenítés felfedezése, valamint annak tökéletes és veszélytelen alkalmazása. 2. A fog és állcsont anatómiai viszonyainak megfelelően készített műszerek alkalmazása. 3. A röntgenvizsgálat elterjedése. 4. Az extractio által okozott seb gyógyulási viszonyainak szövettani megismerése. ad. 1. Az érzéstelenítés jelentőségét mindnyájan ismerjük. Ez tette lehetővé, hogy fájdalom nélkül óvatosabban, tervszerűbben és kiterjedtebb indicatio alapján végezhetjük el az extractiót. Ugyancsak az érzéstelenítés teszi lehetővé, hogy az extractiót nem a régebbi időben végzett mesterségbeli jártassággal, hanem műtétszerűen és kellő gondossággal végezhetjük el. ad 2. A megfelelő műszereink lehetővé teszik, hogy könnyebben, célszerűbben és biztosabban távolíthatjuk el a fogat minden esetben. ad. 3. A könnyen elkészíthető röntgenképek segítségével lehetőséget kaptunk arra, hogy klinikai vizsgálataink, diagnózisunk pontosabb és megbízhatóbb legyen. Az extractio elvégzése szempontjából a röntgenkép tájékoztat a tájbonctani viszonyok és a várható eshetőség és nehézség felől. Gyakran a röntgenkép segítségével tájékozódhatunk a szövődmény oka felől is és a sebgyógyulás menetéről is. ad. 4. Az extractio által okozott seb gyógyulási viszonyainak szövettani megismerése pedig megtanított arra, hogy milyen feltételek biztosítják a sima szövődménynélküli sebgyógyulást, valamint arra is, hogy mi okozza az ú. n. zavart, azaz szövődményes seb gyógyulást. Azt mondhatjuk, hogy az érzéstelenítés, a megfelelő műszerek alkalmazása és a röntgenkép által nyújtott előnyöket általánosságban kihasználjuk. Nem használjuk fel, sőt nagyon gyakran kifejezetten figyelmen kívül hagyjuk azokat az ismereteket, amelyeket a seb gyógyulásának szövettani megismeréséből merítettünk. Azok az ellentétek, amelyek ma az extractio elvégzésekor elvi és gyakorlati vonatkozásban fennállnak, legfőképpen a hiányos sebellátásnak a következményei. Mi biztosítja a sima sebgyógyulást ? 1. Bizonyos fokú szájhygiene (legalább olyan szájmiliő teremtése, amelyet tapasztalat szerint tisztának mondhatunk). 2. Az extrahált fogat környező szövetek épsége, illetőleg roncsolásmentessége. Pontosabban a sebszélek, az íny és az alveolaris csont épsége. 3. A sebüreg tisztasága. 4. Jó véralvadék —• coagulum — képződése a sebüregben. 5. A sebszéleknek egymáshoz való közelsége. Zavart — klinikailag szövődményes — seb gyógyulásról beszélünk olyankor, amidőn az előbb említett feltételek egyike-másika hiányzik és amikor akár az ínyen, akár az alveolaris csonton roncsolást, infractiót, distorsiót okozunk vagy amikor gyökérrészletet alveoláris szilánkot vagy fertőzött apicalis gócot hagyunk a sebben.
