Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1951-05-01 / 5. szám

ELLENTÉT A EOOELTÁVOLLTÁS ELVE ES GYAKORLATA KÖZÖTT

13J

Olyankor is szövődmény támad, amikor véralvadék nem zárja a sebet vagy pedig amikor a véralvadék fertőzés következtében szétmállott és üres tátongó sebszélek támadnak.

Az előadottak után tehát nem mondhatjuk véletlennek a postextraetiós szövődményeket, mert azok szükségszerűen bekövetkeznek mindazokban az esetekben, amikor a fog eltávolításának műtétjét nem a megkívánt sebellátással fejezzük be. Ebből következik az is, hogy csak az olyan extractiót mondhatjuk műtétnek, amelyeta mai ismereteink szerint megkívánt műtétszerű gondossággal és a sebellátás követelményeivel végzünk el.

A fogeltávolítással kapcsolatos hibákat öt pontban foglalhatjuk össze :

1. A műtét előkészítésében akkor követünk el hibát, amikor a műtét előtti szájtoilettet nem végezzük el. Ritkán vesszük igénybe a konziliárius (laboratóriumi, bel gyógyászi) vizsgálatokat s ezáltal a beteg műtéti előkészítése hiányos és a köteles gondossággal sem járunk el. (Minthogy az extractiót nem vitális indikáció miatt szoktuk végezni, ezért, az előkészítő vizsgálatokra idő áll rendelkezésre.)

2. Az extractiós technikánk elavultságát mutatja az a sok roncsolás, amely az alveolus distractiójából származó alveolitist okozza. Az úgynevezett nehéz extractio után bekövetkező alveolitis acuta infectiosánák csak egyik tünete a fájdalom, amely figyelmeztet a fertőzésre és a kialakuló csont- és csontvelőgyulladásra. Ez a sebfertőzés rendszerint az extractio után két-három nappal jelentkezik. Az extractiót követő napon még alig panaszkodnak a betegek fájdalomról, amely a fertőzés két-három napos lappangási ideje után láz kíséretében szokott mutatkozni. A seb környéke oedemás lesz, tapintáskor rendkívül érzékeny, különösen a buccalis ínyszél és a véralvadék eves szétesése következtében erős foetor ex ore keletkezik. A fájdalom az erek és idegek irányában sugárzik ki s mozgásra, evésre, beszédre fokozódik. E kórképet gyakrabban alsó molárisok, különösképpen pedig az alsó bölcseségfog eltávolítása után látjuk kialakulni, amelyet kontinuálisan vagy migrálóan gingivitis, máskor pedig kifejezett stomatitis ulcerosa szokott súlyosabbá tenni. Űgylátszik, e kórkép kialakulásában nem a gennykeltőknek, hanem a fusospirilláris fertőzésnek van nagy jelentősége. Az ilyenfajta utófájdalom tehát mint okozat a sebfertőzés következménye s ennek intenzitása a fertőzött szövetek milyensége és mélysége szerint mutatkozik.

3. A mai orvosi felkészültségünk mellett már nem elégedhetünk meg csupán a fog eltávolításával, hanem gondoskodnunk kell a szövődmény nélküli sima sebgyógyulásról is. Ezért az extractiót mindig a gondos sebellátással tekintjük befejezettnek. Azt is természetesnek tartjuk — de a gyakorlatban ritkán alkalmazzuk —•, hogy a seb gyógyulását ellenőrizni kell. Ez megnyugtatja a beteget és az esetleg bekövetkező hibákat kellő időben észrevehetjük és korrigálhatjuk.

4. Amikor az eltávolítandó fog — különösen a többgyökerű — a szabályosan felhelyezett fogó döntő mozgásait nem követi, akkor nyilvánvaló, hogy a fog lehorgonyzása olyan, hogy azt a fog letörése nélkül vagy pedig az alveoláris csont kitágítása, infractiója nélkül eltávolítani nem tudjuk. Célszerű ilyenkor sebészi lebenykészítés után a fog lehorgonyzását gyengíteni az alveolus széli részének levevésével s ezáltal a nehéznek mutatkozó extractio egyszerűvé és könnyűvé válik. Ezt prophylaktikus feltárásnak nevezzük.

5. Vérzéscsillapítás céljából az alveoláris sebüreget nem tamponáljuk, hanem a seb fölé helyezett fedőkötéssel szüntetjük meg a vérzést. A fedőkötést többször is válthatjuk anélkül, hogy a véralvadék szervülését megakadályoznék.

A sebgyógyulás után esetleg bekövetkező alveoláris egyenetlenséget, kiálló csontdudort prominentia alveolarisnak nevezzük s emiatt alveolotomiát szoktunk végezni.

Rövid előadásomban arra az ellentétre kívántam rámutatni, amely az extractio elvégzésében az elv és a gyakorlat között fennáll. Ez az ellentét a szövődmények elkerülése céljából feltétlenül megszüntetendő. Amilyen mértékben sikerül áthidalni