Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-04-01 / 4. szám
126 A SZAKCSOPORT HÍREI Beszámoló a Szakcsoport Tudományos üléseiről 1950. dec. 6-án Adler Péter dr.: »A fluor hatása a fogáttörésre« címen tartott előadást. Kunszentmárton (fluoros terület) valamint Öcsöd és Békésszentandrás (fluorszegény faluk) iskolás populációját hasonlította össze a szerző a maradó fogak jelenlétét, illetve áttörését illetően. Short adataival egybehangzóan azt találta, hogy a kunszentmártoni víz literenként kb. 1 mg F- tartalma lényeges befolyást a fogáttörésre nem gyakorol. Bizonyos különbség észlelhető a két populáció között a kisőrlők áttörését illetően, aminek oka a tejőrlők korai elvesztése szuvasodás következtében a F-szegény falvakban. A kisőrlők áttörésében észlelt időbeli különbségnek gyakorlatilag nincs szerepe a caries-intenzitás észlelt különbségének létrehozásában. Hozzászóltak : Balogh Károly dr., Rehák Rudolf dr. és Czappán Elemér. 1951. január 10-én Kemény Imre dr.: »Korrekciós műtétek indikációi« címen tartott előadást. Az előadó a protétikai okokból végzett korrekciós sebészi beavatkozások célját és műtéti indikációit három csoportba osztva tárgyalja. így a sebészi beavatkozások célja lehet: 1. a nyálkahártya-csontalapzat kiterjesztése, azaz a vestibulum mélyítése, 2. a stabilitást zavaró anatómiai képletek : nyálkahártyakettőzetek, izomtapadások kiirtása vagy semleges területre történő áthelyezése és 3. a gerincnek verticalis vagy horizontalis, esetleg mindkétirányú csökkentése, vagy alakjának megváltoztatása esztétikai okokból vagy a protézis jobb retentiója érdekében. Az előadó a vestibulum műtéti mélyítését úgy a felső, mint az alsó állcsonton feleslegesnek tartja és elveti, mert ezt a protézis vestibularis határának kiterjesztésével, tehát protétikai módszerrel is elérhetjük. A vestibulum e módszerrel történő mélyítését sem az ú. n. mozgónyálkahártya, sem pedig e területen levő izomtapadások és izomműködések nem ellenjavallják, mert ezek működési iránya nem ellentétes a rögzítő erők irányával. A frenulumok kiirtását is károsnak tartja, mert ezek az elmozduló nyálkahártya legtípusosabb képviselői s így kitűnően felhasználhatók a protézis szélének lezárására. Ezenkívül vestibulumot szűkítő hatásuknál fogva fokozzák a protézis stabilitását. Teljes alsó protézisen e képletek a retentiós rögzítésre felhasználhatók. A gerincen végzett korrekciós műtéteknél az indikáción kívül fontosnak tartja a műtét idejének megállapítását is. A gerincen harántirányban beszűkítő műtét az előadó szerint csak akkor végezhető, ha a csontsebet már csontszövet tölti ki. Fontosnak tartja a gerincen előforduló exostosisok, tuberculumok, csontrecessusok megtartását, mert ezek kitűnő retentiót biztosítanak a protézis számára. A protézisek szerkesztésekor a retentiós rögzítésnek nagy jelentőséget tulajdonít. Ezért újabban a felső vagy alsó állcsonton egyedül álló nagyőrlőket sem távolítja el, hanem a retentiós rögzítésre oly módon használja fel, hogy a processus alveolarissal együtt a koronái részt rágófelszíni határáig a lemezzel körülfogja. A retentiós rögzítésnek e módszerét a különböző típusú részleges foghiányok pótlásakor is jó eredménnyel alkalmazza. Az előadáshoz hozzászóltak : Varga István dr. mint felkért hozzászóló, és javasolta a korai protézis bevezetését a rendelőintézeti ellátás keretében, Balogh Károly dr., Fodor György István dr., Iszákovics Teréz dr., Kertész Jenő dr., Krebs Eta dr. és Morelli Gusztáv dr. 1951. január 24-én Kocsis Antal Gábor dr.: »Protétikai propedeutika« címen továbbképző előadást tartott. A teljes lemezes fogpótlások készítéséhez szükséges anatómiai, élettani, anthropológiai, kórtani, idegrendszertani előismeretekkel (propedeutika) foglalkozik. 1. Bonctani vizsgálatai alapján részletesen tárgyalja az állkapocsmozgató izmok anatómiáját és működését, valamint a tuber arctasak (recessus tubero-buccalis) anatómiáját, protétikai fontosságát. 2. Ismerteti az állkapocsízület anatómiáját és működését, az állkapocsfejecs különböző helyzetét (centrális okkluzióban, propulzióban és szájnyitáskor ) röntgenfelvételeken is bemutatja. Megemlíti Nyeszvizsszkij szovjet szerzőnek az állkapocsízületre vonatkozó vizsgálatait. 3. Az állkapocsízület működésével kapcsolatban részletesen foglalkozik a fogak okkluzió jával és artikulációjával. 4. A centrális okkluzió meghatározásához és a fogak felállításához szükséges anthropológiai vonalakat és síkokat ismerteti (arcélszög, Camper-sik, Spee-görbe, transverzális görbe, Bonwillféle háromszög.). 5. A centrális okkluzió meghatározásának különböző módszereit tárgyalja (Gysi, Spreng, Matthews, Охтап—Knubovetc szovjet szerzők, Kemény lamellás módszere). 6. A centrális okkluzió meghatározásával és a rágás élettanával kapcsolatban foglalkozik a trigeminus reflex-ívvel, a ponsban és a medulla oblongata-ban levő trigeminus maggal, valamint a trigeminus pályák és egyéb agyi pályák közötti összeköttetéssel (lemniscus-pálya, pyramis-pálya, ponto-thalamicus pálya). Az egyéni centrális okkluzióban elkészített teljes lemezes fogmű szájbahelyezése után az állkapocsfej ecs támasztékot nyer, helyreáll a rágási egyensúly és a trigeminus reflex-ívben, valamint a vele kapcsolatban levő agyi pályákban a reflexek egész sorozata indul
