Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-04-01 / 4. szám
A SZAKCSOPORT HÍREI 127 meg. Az egyéni okkluziós helyzet rekonstruálása az egészséges rágásnak, valamint a mozgató trigeminus maggal kapcsolatos motorikus pályák zavartalan működésének is előfeltétele. A fogak elveszítése után a rágási funkció hiánya miatt elzáródott egyes agyi pályákban (Speranszkij) fokozatosan indul meg a működés. Ez az oka, hogy még a funkcionális, bioanatómiai és statikai szempontok szerint készült fogművel is csak rövidebb-hosszabb idő múlva tud a beteg jól rágni. A trigeminus maggal kapcsolatos agyi pályák zavartalan működése azonban lassabban indul meg, ha valamely általános megbetegedés (arteriosclerosis, lues cerebri, apoplexia minor etc.) zárja el az agyi pályák valamely részét. Az alapmegbetegedés megfelelő szakorvosi kezelése (jód-kúra, antilueses-kúra, penicillin stb.) után a beteg állapotában örvendetes javulás következhetik be és az orvosi és technikai szempontból kifogástalan újrendszerű fogmű segítségével a rágóképességet is sikerül helyreállítani. 1951. február 7-én Kertész Jenő dr.—Skaloud Ferenc dr. »Ä szájpadhiányok sebészi és protetikai ellátása« címen tartottak tudományos előadást. I. Kertész Jenő dr.: A sebészi plasztikának a két világháború folyamán bekövetkezett hatalmas fellendülése folytán a plasztikai ellátás tekintetében az az álláspont alakult ki, hogy minden olyan esetben, ha a műtéti fedés keresztülvihető, a szájpadhiányok gyógyítására a sebészi megoldást részesítjük előnyben. Ennek csak két ellenjavalata van : 1. ha a hiány oly nagyfokú, hogy az élettani funkciók nem állíthatók helyre, 2. ha a beteg kora, rossz erőbeli állapota a műtétet ellenjavallja. A gyakorlatban a protektiai ellátás indikációja sokkal szélesebb. Egyrészt a betegek — különösen a veleszületett, stigmatizált típusúak — nem hajlandók a műtétre, de gyakran van szükség protétikai korrekcióra a nem sikerült műtétek esetében, vagy két műtéti szakasz között átmeneti jelleggel. Előadó részletesen ismerteti a szájpadhiányok lényegét, fejlődését, beosztását, következményeit, különös részletességgel kitérve a rágás, a nyelés és a hangképzés élettani mechanizmusára és a szájpadhiánnyal kapcsolatos kóros zavarokra. Rátérve a szájpadhiányok gyógyítására, ismerteti az obturátorok korszerű készítését a funkciós elv alapján. Rámutat a szájpadhiány okkal kapcsolatban a határterületeken (orr, ajak, arc) szükségszerűen felmerülő és ugyancsak a protétikusfogorvos munkakörébe tartozó korrekciós feladatokra és az arc-restauráció távolabbi perspektívájára. Összefoglalójában az obturátoros gyógyítás célját három pontban jelöli meg : 1. mechanikus cél : a rágás és nyelés funkciójának helyreállítása, 2. fonetikus cél: a hangképzés megjavítása, 3. respirációs feladat: a lélekzetvétel normálissá tétele és ökonómiájának visszaállítása. II. Skaloud Ferenc dr. hangsúlyozza a szájpadhiányok sebészi ellátásának nagyfokú előrehaladását. A régebben inoperábilisnak tartott, kiterjedt szájpadi hiányokat is ma már Filatov-féle vándoroltatható csőlebenytechnikával megoldják. Ez évben a congenitalis hasadékok között előforduló teljes szájpadhiánnyal bíró farkastorok eseteit is, — csőlebenytechnikával zárniok sikerült. Vetített képeken bemutatott több esetet, amelyek között teljes féloldali szájpadhiány operált esete is szerepelt. A kisebb, állcsontöbölbe penetráló defectusok helyi zárására is több műtéti eljárást mutatott be. Móczár, Wassmund, Pichler helyi lehenyes eljárásai mellett bemutatta a klinikán alkalmazott szájnyálkahártyából képzett, vándoroltatható hídlebennyel végzett defectuszárás műtétéit is. A kiterjedt műtéti lehetőségek dacára rendkívül fontosnak tartja az obturátorral való kezelést, ami rendkívül gyors és hatásos kezelése a szájpadhiány oknak és amit a betegek nagyobb része vesz igénybe, mint a sokszor hosszadalmas, több szakaszban végezhető műtéteket. Az előadásokhoz hozzászóltak : Móczár László dr., Huszár György dr.. Fodor György István dr., Molnár Iászló dr., Láng Pál dr., Papp László dr. és Kende János dr. A magyar tudomány megkezdte a fordulatot a gyakorlat felé. RÉVAI ELVTÁRS, MDP II. Kongresszusa.
