Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-04-01 / 4. szám
112 HUSZÁR GYÖRGY DR. a gumiszívó volt a leggyakoribb helybentartó eszköze a teljes felső fogsornak. A kiemelkedő t. p., különösen az orsós alak, akadályozta a szívótárcsa tapadását, mert ehhez 10—-20 filléres nagyságú lapos területre volt szükség. A szívótárcsa rögzítést kiszorította a működéses lenyomat alapján készült protézis, a t. p. azonban nehézséget jelent e módszer alkalmazásakor is. A teljes protézis helybenmaradását elősegítő tényezők közül a tapadást és az atmoszférikus nyomást befolyásolja a t. p. alakja, nagysága és helyzete. A t. p. a szájpad felületét megnöveli, elméletileg tehát, ebből a szempontból előnyös, azonban a teljes protézis légnyomásos rögzítő tényezőire gyakorolt kedvezőtlen hatása ezt az előnyt lerontja. A működéses lenyomat módszerével készülő felső protézisen a t. p. okozta nehézség két irányú: 1. a szájpaddudor akadályozza a műfogsor egyenletes süllyedését és szoros ráfékvés esetén az alaplemez lovaglását, billegését okozhatja, 2. nehezíti a hátsó lezárási vonal kialakítását. 1. A szájpad lágy részeinek szövettani vizsgálatából tudjuk, hogy a t. p. felett a nyálkahártya mennyisége és minősége más, mint a palatum egyéb részein. Már Stieda (1894) boncolások alapján közli, hogy a t. p. felett a nyálkahártya mindig mirigymentes, akár orsós, akár platós formájú. A kemény szájpad nyálkahártyájának részletesebb tanulmányozása (Lund, Grohs) ezt megerősítették. A resilientiára, a nyálkahártya összenyomhatóságára vonatkozó kísérletek, at. p. feletti lágy részekre vonatkozó tudásunkat kiegészítik. Spreng és Sohm 9 mm átmérőjű, 200 g súlyú golyókkal kísérleteket végeztek a kemény szájpad összenyomhatóságára. Spreng igen helyesen leszögezi, hogy az eredmények alapján normát nem lehet felállítani a nagy egyéni eltérések miatt, csak bizonyos átlagszámokat lehet megadni. Ezek szerint a kemény szájpad középvonalának összenyomhatósága jóval kisebb, mint a középvonal és gerinc közötti területen. A t. p. tehát azért akadálya a süllyedésnek, mert egyrészt a nyálkahártya borítása vékony, feszes, rugalmatlan, de másrészt már a szokásos lenyomatvételi technika miatt a mintán nem rajzolódik ki megfelelő módon. E nehézség kiküszöbölésének módja a radírozás vagy fóliázás a lenyomaton. Általában az utóbbit használjuk, mert jobban ellenőrizhető. A célja, a minta ilyen módon szokásos megnagyobbításának, hogy a t. p. területét annyi nagyságbeli előnyhöz juttassuk, amennyi hátrányt jelent, hogy a nyálkahártyája vékony. A cinlemezes tehermentesítés által létrehozott, bemélyedéses üregek, hosszú ideig nem maradnak meg. A szervezetben uralkodó »horror vacui« törvénye alapján a nyálkahártya belenő az üregekbe (Molnár L.). így ha a t. p.-t tehermentesítjük a felette lévő vékony nyálkahártya megvastagodik, a hámszövet túltengése miatt. 14. Torus palatinus fogatlan szájpad mintáján.
