Fogorvosi szemle, 1950 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1950-03-01 / 3. szám
ESZTÉTIKUS HIDHORGONYOK 81 3. Nagyon alacsony, vagy dőlt fogak sem alkalmasak betéthorgonyok elhelyezésére, kivéve, ha devitalizált fogba csapos, az egész rágófelszínt borító betétet helyezhetünk. 4. Kedvezőtlen harapás, rosszul meszesedett, hibás zománc, relative puha dentinállomány sem indikálja betétek használatát hídhorgonynak. A labilis elhorgonyzást, midőn a koronához hozzáforrasztott hézagfogat betét mélyedésében támasztjuk meg, inkább csak az alsó állcsonton alkalmazzuk, mert a támasz befekvésére itt kedvezőbb a helyzet. Négytagú hidakon betét helyett már inkább háromnegyedkoronát használunk kozmetikus horgonynak. Különösen a felső szemfogra és a kisőrlőkre gyakran jó eredménnyel helyezhetünk el háromnegyed- és négyötödkoronákat. A retentio lényegesen nagyobb, mint a betéteké. A metszőkön inkább fazettás koronás elhorgonyzást választunk, mint partialis koronát. Jobb módszer a teljes borítás továbbá olyan szájban, hol igen nagy a cariesfogékonyság, vagy vékonyak, gracilisak a fogak. A teljes koronák (fémből) a legerősebb és legmegbízhatóbb elhorgonyzást nyújtják. Nagyobb (5—6 tagú) hidakon már csak teljes fém- és fazettás koronákkal fedjük a pilléreket. Kivételesen 14 tagú körhídban, sínekben is helyezhetünk el 1—2 részleges koronát. Ennek feltételei : 1. közelítően párhuzamos pillérek, 2. eléggé hosszú fogak, 3. kevés vagy semmi szuvasodás a szájüregben. Tehát inkább csak 40 évesnél idősebb paciensek hídpótlásába és sínezésébe alkalmazzuk a %, */5 koronákat, nagy (5—6 fogas vagy ennél is hosszabb) hidak elhorgonyzására. A részleges koronákkal is fedjük az egész rágófelszínt. így a nyomás nem érvényesülhet külön a fogfelületen és külön a horgonyon és csak a fémfelületre jutva elosztódik a pillérfogak összessége között. A fazettás koronához a természetes fogat úgy kell előkészíteni, mint a zománcköpenyekhez. A labialis oldalon vállat kell preparálni, mert csak így kapunk esztétikus pótlást, különben a fazetta kiáll a sorból. Különösen fontos az approximalis fogfelszínek kellő lecsiszolása, elkeskenyítése az él felé, mert az elhorgonyzás keretét, a rögzítő kramponok helyét csak így képezhetjük ki megfelelően. Vannak esetek, midőn speciális öntvényekre, különleges háromnegyedkoronákra van szükség. így pl. alsó kisőilökön a buccalis felszín erősen domború, igen sokat kell leköszörülni a teljes koionához ; viszont a csupán approximalisan elhorgonyzott betét vagy részleges korona tartása nem kielégítő. Ilyenkor a külső oldalra is rá-6
