Fogorvosi szemle, 1950 (43. évfolyam, 1-12. szám)

1950-03-01 / 3. szám

82

MOLNÁR LÁSZLÓ dr.

terjedő, de annak csak alsó részét borító specialis koronát készíthetünk.1 (L. Fogorvosi Szemle 1948. 3. sz.)

Metszőkön és alsó szemfogakon néha alig van lingualis zománcöv (cingulum). A mesiolingualis és a distolingualis részek erősen kiugranak, tehát a fogkorona oldalt jól fejlett, középen pedig alámeuő, homorú az íny alatt vagy annak közelében.

Ha ilyen alakú fogra szabványos háromnegyedkoronát készítünk, nem érünk el kielégítő eredményt, mert sokat kell csiszolni, a tartás nem megfelelő és oldalt sok arany tűnik elő. Specialis horgonnyal kell ellátnunk a fogat, amilyen pl. az Alexander-, vagy a Burgess-, Tinker-féle elhorgonyzás.

A nyelvi oldalon csak annyit köszörülünk le, hogy az aranynak megfelelő helyet biztosítsunk. A mesialis és distalis felszíneket egymással majdnem párhuzamosra csiszoljuk és csak igen kevéssel haladjuk túl ajaki irányban a kontaktpontok tájékát. Incisalis és gingivalis elhelyezésű 3 kicsiny csatornát készítünk hegyes fisszurafúróval 30°-os szögben a korona hossztengelyéhez. A két incisalis lyukat a metszőéli harmad és a középső rész határán, kétoldalt fúrjuk be, a gingivalist a lingualis felszín széléhez közel.

4. ábra. Háromcsapos elhorgonyzás. Hézagos, rejtett összeköttetés platina-aranydróttal a horgonyok és a hézagfog között.

A lyukak mélysége csupán 1-5—2 mm, az átmérője pedig 0-8—i mm. A már előre kiválasztott rézgyűrűvel a beolajozott fog-1 Újabban Földvári és Huszár újrendszerű rágófelszíni fazettás elhorgonyzást ajánlottak, amely különösen alsó hidak leplezésére alkalmas (1. Fogorv. Szemle 1949. 8. szám).