Fogorvosi szemle, 1950 (43. évfolyam, 1-12. szám)

1950-03-01 / 3. szám

80

MOLNÁR LÁSZLÓ dr.

A rágónyomásnak igen ellenálló, alakját nem változtató ötvözeteket kell alkalmaznunk fazettás koronák keretének, mert a homlokzat rögzítése csak így lehet tartós.

A háromnegyedkoronát elszíneződött törékeny, nagyobb tömésekkel ellátott vagy devitalizált fogakon nem alkalmazzuk. Ilyen esetekben a műcsonkos elhorgonyzás jól megfelel. Élő fogbelű fogakon a fazettás korona és a gyűszűkorona jól bevált horgonyok, amelyek erős rögzítést

3. ábra. A [3 élő fogbelű fogon különleges, részben vállas, ablakos öntött köpeny, rajta teljes égetett zománckorona, (ízévi viselés után sértetlen.)

nyújtanak, de hátrányuk, hogy a pillér külső — sokszor igen érzékeny — oldalát is erősen le kell csiszolni. Ilyenkor kombinált horgony is alkalmazható, amelynek készítése kevesebb csiszolást igényel. A fémlapra helyezett zománcköpeny kívül csak a dentinben, belül csak az aranyban készített vállon támaszkodik. Ellenálló, kemény platinaaranyötvözetre van szükség, hogy a horgony vékony rétegben is nagy megterhelést viselhessen el és a rágónyomás, forgatás hatására alakját ne változtassa, mert a deformatio a zománcköpeny törését okozhatja.

A hídhorgonyok kiválasztása.

Betéteket csak rövid, 3—4 tagú hidakon használhatunk hídhorgonynak, de a hátsó pillérre akkor is legtöbbször koronát helyezünk.

1. Csak szilárdan ülő, nem mozgó fogak alkalmasak a betét elhelyezésére.

2. Mély tömések, nagyfokú carieshajlam vagy kiterjedt szuvasodás ellenjavallják a betét alkalmazását hídhorgonynak.