Fogorvosi szemle, 1950 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1950-03-01 / 3. szám
A FALUSI LAKOSSÁG FOGELLÁTÁSÁNAK KÉRDÉSE 73 fogtechnikussegédet foglalkoztatott. Havi termelésük eleinte 600 műfogegység volt, amely a szövetkezet nagy fejlődésével párhuzamosan ebben a hónapban már 10.000-re emelkedett. Hozzávetőleges számítás szerint ez 1000—1200 kivehető lemezes fogművet jelent. A szövetkezetét túlnyomórészben az OTI látja el munkával. Tagjai a jövedelemből megélhetésükhöz szükséges fizetést, illetve részesedést kapnak. A fennmaradt hasznot az üzem nagyobbítására, felszerelés tökéletesítésére fordítják. Rövid idő alatt kultúrtermet, zuhanyozót építettek maguknak. Egy másik vállalkozásra is fel kell hívni a figyelmet. Az egyik nagy fővárosi laboratórium tulajdonosa felszerelését összecsomagolta és egy Balaton melletti községbe költözött. Ott a környék orvosainak fogászati munkáit készíti és ezzel az orvosoknak, valamint a betegeknek nagy segítségére van, részben a szállítási nehézségek eltüntetésével, valamint a vidéken, különösen falun, szokatlan kitűnő odontotechnikai munkáival. A laboratóriumok, különösen a nagyobbak megszűnése folytán sok fogtechnikus tanuló és segéd válik állástalanná. A körzeti fogtechnikusszövetkezetek megteremtésével a vidék, különösen a falu prothetikai ellátása javítható, miután a szakszerű ellátást a körzetekben letelepítendő fogszakorvosok, fogorvoslásban kiképzett orvos, vagy vizsgázott fogász által közegészségügyünk intézői biztosították. A létesítendő rendelők és technikai laboratóriumok berendezését illetőleg nagy körültekintésre van szükség. A betegek kezelését, a juttatások minőségét korszerű színvonalra kell beállítani. A felállítandó szövetkezet vezetői csak kifogástalan szakemberek lehetnek, akik központi irányítás alapján a prothetikai tudomány jelenlegi állásának megfelelő munkanívót biztosítanák. A falu lakosságának intézményes fogellátásában az egyéni megoldásoknak kell jogot biztosítani. A foghiányok rendkívül változatosak és nem sablonizálhatók. De a tapasztalat azt mutatja, hogy az esetek rendszerbefoglalása nem zárja ki az individualizálást. Megfelelő rozsdamentes fémekből szakszerű eljárással és a fogszínű akrilát felhasználásával minden szempontból kitűnő fix pótlást lehet készíteni. Le kell szoktatni a falusi népet arról, hogy frontfogaira fémkoronát készíttessen. A szilárdságtani szempontból is megfelelő esztétikus pótlás ezen népréteg kultúrszínvonalára jó fényt fog vetni. Amit a falusi nép fogművekben ezidáig kevés kivétellel kapott, az nem gyógyeszköz — ahogyan a fogpótlásokat olyan szívesen nevezzük —, hanem illegálisan, sokszor ipari jogosítvány nélkül dolgozóesetleg még segédi oklevéllel sem rendelkező ú. n. «táskázó» kuruzsló,
