Fogorvosi szemle, 1950 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1950-03-01 / 3. szám
74 FÖLDVÁRI IMRE dr. fogtechnikus silány műve, melyet tisztán profitéhségből, sokszor a falusi nép egészségének megrontása árán, helyezett a szájba. Meg kell szabadítani a táskázó fogtechnikustól a falusi lakosságot, melyet az szaktudás és erkölcsi alap nélkül, könnyebb és nagyobb keresete érdekében kihasznál. Meg kell szabadítani azért is, mert ezek a silány, sőt legtöbbször egészségre ártalmas fogművek a falusi lakosságot elriasztják a becsületes, komoly kezeléstől. Miután ezek a fogtechnikusok helyüket állandóan változtatják, munkájukért nemcsak felelősséget nem vállalnak, hanem felelősségre nem is vonhatók. Befejezésül megemlítem, hogy a moszkvai «Stomatologia» ez évi első számában Professzor Bunyin, a Szovjetúnió Egészségügyi Minisztériumának vezető stomatológusa «A lakosság fogászati ellátásának minőségi emelése» című cikkében rámutat arra, hogy a caries és parodontosis kezelése mellett milyen nagy fontosságú a lakosság helyes prothetikai ellátása és a modern prothetikai szemlélet szerepe. Vizsgálatok és statisztikai adatok alapján megállapítja, hogy az orvosok, fogászok továbbképzése milyen nagy fontosságú a lakosság helyes prothetikai kezelése érdekében. Leszögezi, hogy a caries, de különösen a parodontosis kezelése elégtelen. E referátumban a prothetikai megoldások pontos lefektetésére, azt hiszem, nincs szükség. A fogművek szempontjából az alapszemléletnek kell megfelelőnek lenni. A részleges kivehető fogpótlások tervezésében pl. a modern elvek a maradékfogak élettartamát emelik és a rágóképesség megjavítását nagy mértékben előmozdítják. Teljes foghiánykor az újabb kutatások eredményének alkalmazása, a funkcionális lenyomatok keresztülvitele, a légszívók mellőzése, a fogak helyes felállítása ilyen irányvonalak, s ezek mellett az esztétikus igények kielégítésére is súlyt kell helyezni. De ezeken a fogműveken kívül is minden olyan gyógyeszközt, amelyet pl. parodontosis-kezelés szempontjából szükségesnek tartunk, fel kell használnunk a falusi lakosság prothetikai kezelésére. A feladat, amely előttünk áll, igen komoly ; régi hiányt, hosszú idők mulasztását nekünk kell pótolnunk. Megoldásában nem is anynyira a pénzügyi kérdésnek, hanem talán inkább a logikus irányban végzett szervezési munkának van nagy szerepe. A szervezés főbb pontjait a következőkben jelölném meg : 1. Vidéki orvosok, fogorvosok és fogászok továbbképzésének megszervezése. 2. A fogtechnikus-ipar egységes átszervezése. 3. Megfelelő vezetők képzése.
