Fogorvosi szemle, 1950 (43. évfolyam, 1-12. szám)

1950-01-01 / 1. szám

A PARODONTOSIS KEZELÉSÉNEK NORMÁJA

5

megakadályozása céljából szükséges a tasakok teljes eltávolítása, i—2 mm-es tasakok már depuratio után a gyulladás gyógyulásakor többnyire megszűnnek, mélyebb tasakok eltávolítása lebenyes feltárás, vagy ínylemetszés útján történhet.

Lebenyes feltárást 2—3 mm-es tasakok gyógyítására végezzük. Érzéstelenítés után a fogsor ívével párhuzamosan az interdentális papillát finom szikével átmetszük. Az ínyt lefejtve buccalis és palatinalis lebenyt kapunk, majd az íny alatt a fog felületén tapadó granulatiókat, a tasak belfeliiletén levő hámot éles kanállal, depuratorral eltávolítjuk. Ezután az ínyt az interdentalis közben varratokkal egyesítjük.

3. ábra. Lebenyes feltárás.

Az ínytasakban levő granulációk eltávolítására lebenyes feltárást végzünk, a fognyakon és gyökéren tapadó granulációkat éles kanállal kikaparjuk.

Alapos excochleatio után az íny gyakran letapad, s a tasakok megszűnnek. (3., 4. ábra.)

ínylemetszést végzünk akkor, ha a tasakok 3 mm-nél mélyebbek. Finom szikével, vagy vékony ollóval eltávolítjuk a tasak falát, és a granulatiókat kikaparjuk. Az ínylemetszést valamint kisebb tasakok eltávolítását végezhetjük diathermiás árammalis, (Molnár) különösen hátsó fogakon vékony tűvel jobban hozzáférünk, mint szikével.

Excochleatio és vérzéscsillapítás után az ínysebet zinkoxydeugenolos pakkolással látjuk el (Por: Zinkoxyd 70-0, Kolophonium 20.0, Zinkstearat 8-o, Ac. benzoicum 2-0 ; folyadék: Eugenol 88-o,

Ol. olivae 12*0). Ez a kötés megvédi a sebet a külső ingerektől, lényegesen csökkenti az utófájdalmakat és a fogak érzékenységét.

3—4 napig marad a fogon, az íny seb ezen idő után többnyire friss hámborítékot kap.