Fogorvosi szemle, 1950 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1950-05-01 / 5. szám
LAPSZEMLE 159 LAPSZEMLE Analgesia. Feld mann, R. : Az idegszövet ismételt novocain-befecskendezéssel kapcsolatos alaki elváltozásai. (Morfologicseszkije izmenyenyiá nyervnoj tkányi pri mnogokrathöch injekcijách rasztvorov novokaina.) Stomatologia 1948. I. 50. o. A szerző egy előbbi tanulmányában a mindennapi fogorvosi gyakorlatban alkalmazott (1-2 és 4%-os) novocain - oldat egyszeri befecskendezésével, a perifériás idegrendszerben észlelt alaki elváltozásokról számolt be. További kísérletei során azt tette tanulmányozása tárgyává, hogy az idegrendszer, ismételt novocain-befecskendezés következtében, milyen alaki átalakulást szenved. Az e tárgykörre vonatkozó eddigi adatok nem kielégítőek. Donaggio (1936—1940) felnőtt nyulak ülőidegébe közvetlenül 2-5%-os novocain oldatot fecskendezett be. Megállapította, hogy az idegszöveti elváltozások reverzibilitása ismételt érzéstelenítés után egyre csökkent. Donaggio e megállapításból kiindulva, a 2-5%-os novocain-oldat befecskendezését a trigeminus neuralgiák gyógyítására alkalmas módszernek tartja. Milman (1937) ugyancsak nyulakon hasonló kísérleteket végzett. О a kísérleti állatok perirenális területére 0-25%-os novocaint fecskendezett be. Ezt az eljárást 5 napon keresztül, naponta háromszor megismételte. Mind a befecskendezett terület közelségében fekvő (nn. intercostales, lumbales és a határkötegek), mind a távolabbi idegeket (ülőideg, spinalis és Sympathikus ganglionok) szövettani vizsgálatnak vetette alá. Az idegfonalakban jelentős elváltozásokat fedezett fel. A tengelyfonalak elferdülését, a myelin-hüvely megduzzadását, a Lantermann-rovátkák eltűnését, a neurilemma megvastagodását észlelte. Az ülőidegben a tengelyfonalak megduzzadását, megvastagodását és dugóhúzószerű elváltozását találta. Verlockij és Weitzmann (1946) a trigeminus neuralgia fájdalmi lokalizációs helyein ismételten alkalmazott, 1 és 2%-os novocain-befecskendezés eredményéről számolnak be. A befecskendezések hatását kielégítőnek találták. Az idegszövetben mutatkozó alaki elváltozásokról nem tesznek említést. A szerző kísérleteit tengeri malacon végezte. Az oldatot 1 cm3-es adagokban, a kísérleti állat combjában, az ülőideg közelében helyezte el. Három kísérleti sorozatot folytatott le. Az első sorozatban 2%-os novocain-oldatot, 5 napos időközökkel, 2—3 ízben fecskendezett be. A második sorozatban 10—15 napon át 2%-os, a harmadik sorozatban, ugyancsak 10—15 napon keresztül, 4%-os oldatot használt befecskendezésre. Ellenőrzésre a másikoldali ülőideg szolgált. A szövettani készítményeket haematoxilin-eosinnal, Van-Gyson, Gross-Bilysavszki, Spilmeier szerint és (zsírra) Sudán III-al festette. Az első kísérletsorozatban nem élesen kifejezett kötőszövetszaporulatot észlelt — hystiociter és a lvmphatikus szövetek duzzanatát. Az idegkötegben néhány tengelyfonál puffadtságát és a neurokeratin-állomány kiszélesedését találta. A második sorozatban körülhatárolt területen egyes tengelyfonalak meg vastagodását állapította meg. A különálló területek neurokeratin-hálózatának csomópontjai megvastagodtak. A kötőszövetben elfolyósodást és nem kifejezett zavarosodást látott. A harmadik sorozatban helyenként a tengelyfonalak hurkaalakot öltöttek és orsószerűen megvastagodtak, számuk helyenként csökkent, egyesek elvékonyodtak és dugóhúzó-alakot vettek fel. Ranvierféle behúzódások mutatkoztak, a neurokeratin-állomány kifejezetten szélesebbé vált és részleges myelm-hiány volt tapasztalható. Az idegfonat körüli szétfolyó kötőszövetben hystiociták és lymphoid elemek jelentek meg.
