Fogorvosi szemle, 1950 (43. évfolyam, 1-12. szám)

1950-05-01 / 5. szám

148

KLINGER ENDRE DR.

zománcból állt, amelyet a fúró nem fogott. A permeabilitást nyilván az ilyen részek határozták meg. Ahol a zománc mellett dentinréteg is maradt, ott vagy kisebbfokú, vagy határesetben legfeljebb a zománcéval azonos permeabilitás képzelhető el.

A kupak belsejébe kerültek a diffúzióra használt anyagok az alább részletezendő sorrendben, kevés desztillált vízzel nedvesítve. Ezután a kupak nyílását kerrmasszával vízmentesen zártuk, mindenkor vigyázva, hogy a kupak tartalmából semmi se kerüljön a fog felületére. Végül a kupakot desztillált vizet tartalmazó edénybe merítettük, mégpedig, hogy a diffúzió kerülőút ja biztosan kizárható legyen, nem a maga egészében, hanem egy tartódróton addig belelógatva, hogy a kerrmassza záródási vonalát a víz már ne nedvesítse.

A fog belsejébe rakott anyagok a következők voltak :

Anyag:

Na Cl Na, S04 K2 Mn 04 К, Fe (CN)B Methylenkék Eosin

Molékulanagyság:

(1 Angstrom = 0-1 au.) kb. 1-6 A° (Cl)

» 4 A° (S04)

* 4 A° (Mn04)

» C 4-5 A° Fe (CN)6 » 8—9 A°

» 10 A°

Kimutatás :

Ag NO,, csapadék Ba Cl2 » Lilásvörös szín Cu S04, lila szín Kék szín Vörös szín

A fenti molekulaátmérők hydráthüvely nélkül értendők. Vízben ezek az anyagok mindenkor hydrátot adszorbeálnak. Nem térünk el túlságosan a valódi helyzettől, ha a hydrát számbavételére mindkét sugárirányban 0'5—Об A°-öt hozzászámítunk a fenti értékekhez. Pontosabban : a ferrocyanidhoz, mint komplex, erősebben hvd rátáit ionhoz l-5 A° számítható, a methylenkékhez és eosinhoz, minthogy nem ionok és kevésbbé hydratáltak, csak összesen 0-5.

A konyhasóval történt kísérletnél természetesen ki kellett zárni a szennyezésképpen jelenlevő, vagy a fog szövetei által lazán kötött NaCl-t. Ezért a fogkupakot mindaddig fürdettük gyakran váltott desztillált vízben, amíg a fürdő már nem adott konyhasóreakciót. (Az a tény, hogy többször kellett a desztillált vizet váltani, míg konyhasómentes lett, már egymagában valószínűsíti, hogy a zománc permeábilis.) Az így előkezelt fogkupakokba zárt konyhasó a környező desztillált vízben nehány óra alatt megjelent és Ag N03-as reakciót adott.

Hasonlóképpen pozitivan reagált a Na2S04 BaCl2-nak a külső oldathoz való cseppentésére. К Mn 04 nem jelent meg a külső oldatban, a nála nagyobb molekulájú K4(Ee)(CN)6 viszont igen. Ezért valószínű, hogy a permanganat nem nagyobb molekulaátmérője miatt akadt fenn. hanem a fogkupak falában az ott talált szerves anyagokkal reagált, barnakővé redukálódott és kicsapódásával önmaga előtt elzárta a diffúzió útjait. Látható, hogy a permeabilitás meg is változhat, ha a