Fogorvosi szemle, 1950 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1950-05-01 / 5. szám
A FOGZOMÁNC PERMEABILITÁSA 149 diffundáló molekulák és a résrendszert alkotó anyagok közt reakció folyik. A methylenkék viselkedése nem volt egészen egyöntetű. Általában nem diffundált a környező desztillált vízbe. Néha mégis látható volt némi kék elszíneződés, ezért megismételtük a kísérletet, a kupakba alkoholos methylenkéket téve. Az alkoholos methylenkék nem visel hydráthüvelyt, ezért várható, hogy jobban diffundál. Egy esetben a környező oldatban ilyen eljárással erős kék szín mutatkozott. Nem lehet persze eldönteni, hogy az alkoholos methylenkék volt e diffuzibilisabb, vagy pedig a diffúziót vezető rések esetleg az alkohol dehydráló hatására kitágultak és jobban átengedték a festékmolekulákat. Egy kísérletben környező oldatnak is alkoholt használva, a kék szín még erősebb volt, de itt feltételezhetően a kísérletet megzavarta, hogy az alkohol a kerrel lezárt felszínt erős kapilláris készsége folytán állandóan nedvesítette, a kerrmassza nem indifferens az alkohol iránt és áteresztett. Eosin egyáltalában nem festette meg a környező oldatot. Ez többször beigazolódott, így viselkedett olyan zománc is, amely előző kísérletben a methylenkéket kismértékben átbocsátotta. Úgylátszik tehát, levonható a következtetés, hogy a zománcot egész vastagságban rések járják át. Ezek a rések nem lehetnek azonosak a mikroszkóp alatt látható repedésekkel, vagy csikolatokkal, mert ezek méreteik folytán az eosint is könnyen átengednék. E résrendszer láthatóvá tételére nem lehetnek alkalmasak a mikroszkópi láthatóság határát megjavító eddigi legjobb metódusok sem. Az elektronmikroszkóp is csak 5jj.jj.-os (50 A°) részeket tesz láthatóvá. A zománc résrendszerének pórusátmérője nyilván a nem hydratált methylenkék molekulaátmérője közelébe esik, 8'5 A°-re tehető. Egyéni különbségek valószínű, hogy előfordulnak. Lehetséges, hogy összefüggés van a zománc szerves részei és az áteresztő hézagok közt, erre kell gondolni, ha elfogadjuk azt a feltételezést, hogy az alkohol dehydráló hatása folytán képes a permeabilitást megváltoztatni. 8-5 A° alatti átmérőjű részecskék mindkét irányban szabadon diffundálnak keresztül a zománcon a nyál és a dentin közt. A zománc ásványi alkatrészei ezen molekulanagyság alatt lévén, elvben elképzelhető kristályok lerakódása vagy újra mobilizálódása a zománc egész anyagában, felnőtt egyéneken, nem tovanövő fogak esetében is. A mechanizmust közvetítő oldószer, amely a réseken szabadon közlekedik, megfelel a Broderick-féle »foglympha« fogalmának. 8'5 A° fölötti átmérőjű molekulák viszont nem jutnak át a zománcon, így az teljesen elzárja az utat baktériumok és virusok előtt is, mind a mélyebb fogrészek, mind a pulpa véredényei és így a szervezet felé. A fentiekre természetesen nem zárható ki, hogy mint a szövettan annyi esetében, úgy ezeknél, —• ismereteinket a szubmikroszkópos méretek felé meghosszabbító fizikális kémiai kísérleteknél is, —• csak a
