Fogorvosi szemle, 1950 (43. évfolyam, 1-12. szám)

1950-04-01 / 4. szám

ALKATI TULAJDONSÁGOK JELENTŐSÉGE

1 !9

A csontvelőgyulladások (főként az állkapocsban) és más genyédő, szövetelhalással kapcsolatos körfolyamatok modern kezelésében természetesen nem nélkülözhetjük az antibiotikus hatású szerek, penicillin, streptomycin alkalmazását. Itt ismét igen fontos az alkati reactio, amely már rövid idő múlva a gyógyszeradagolás után a gyógyulás megindulását teszi lehetővé konzervatív eljárás mellett is.

Protétikai szempontból rendkívül lényeges körülmény, hogy gyulladások, genyedések kezelése és műtétéi kapcsán az állcsontok fogmedernyúlványa ne pusztuljon el, mert csak az olyan fogpótlás alkalmas rágásra, amely megfelelő alveolaris nyúlványon, csontos alapon támaszkodik.

Az állcsontok fogmedernyúlványának pusztulása vagy megtartottsága idősebb (50—60 éves) korban jórészt az egyén alkatával összefüggő jelenség. Csúszócsöves körzővel a margó intraorbitalishoz viszonyítva meghatározhatjuk az állcsontgerinc közepének távolságát a foghúzások után és bizonyos idő múlva a gyógyulás után és hónapok, évek múltán a prothesis viselése folyamán. A sorvadás, a gerinc rövidülése verticalis irányban már néhány hónap alatt több millimétert tehet ki (3—4 mm is lehet). A regressiv metamorphosis mértéke az egyén alkatától is függ: atlétán, vagy pyknikus egyénen az állcsontok fogmedemyúlványának íve szélesebb, magassága rendszerint nagyobb, mint a leptosomon. Ha a hosszú csöves csontok, humerus, femur, radius erősek, vastagok, rendszerint a fogmedernyúlvány is jól fejlett ; de ez csak általánosságban érvényes, minthogy pl. parodontalis gyulladás, diabetes mellitus-szal járó gyors sorvadás a fogmedernyúlvány csontszöveteinek nagyfokú pusztulásával járhat, már 50—60 éves korban is.

A szájüreg öntisztulása a fogpótlások (hidak vagy lemezes prothesisek) viselése, időállósága szempontjából lényeges körülmény. Természetesen ez az életmódtól, táplálkozástól, a rágásmechanismustól is függ : pl. kemény, érdes, nyers táplálék jobban tisztít, mint a puhára főtt. De ettől függetlenül az alkati tulajdonságoknak is lényeges szerepe van.

A lemezes prothesisek tapadásához a megfelelő nyálképződés okvetlenül szükséges. Hiányos, csökkent nyálproductio, száraz nyálkahártya (xerostomia) a protézis adhaesióját gátolja, a mucosa felszínét pedig rendkívül sérülékennyé (vulnerabilis) teszi. Túlzott, nagytömegű híg védőnyálképződés a palatum mirigyeiből a behelyezett szájpadlemez alatt célszerűtlen, sőt káros jelenség, a lemezt felemeli helyéről.

Ha a fogpótlás alatt — főként kezdetben, a megszokás idejében — táplálékfelvétel nélkül is igen változó, nem stabil a nyál-