Fogorvosi szemle, 1950 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1950-04-01 / 4. szám
118 MOLNÁR LÁSZLÓ dr. egyéni, alkati tényezőkkel is kapcsolatos. A nyálkahártya resistenciája, teherbírása fogpótlások alatt határozottan alkati tényezőkkel összefüggő jelenség, mivel igen nagy különbségeket észlelhetünk pl, a gyulladáskészség tekintetében egyénenként a protézisviselőkön. Előfordult számos esetben, hogy a nagykiterjedésű, a szájpad jórészét fedő részleges lemezt a páciens hónapokon, sőt éveken át állandóan viselte, szájából egyszer sem vette ki megtisztítás céljából, sőt nem is tudta az eltávolított fogművet helyére visszatenni, mert azt még sohasem próbálta. Más esetben a két év óta viselt lemezes protézisen képződő concrementum (fogkövek) a meglévő természetes fogakkal szoros összeköttetést létesítettek, az állandó viselés kétségtelen bizonyítékaként. A vidéki páciens kívánsága csupán csak az volt, hogy a műfogsoron lerakodott «borköveket» távolítsuk el. A lemezes fogmű alatt a nyálkahártya úgyszólván teljesen tiszta, lob•és sérülésmentes volt, az első decubitus a lemezbemutatás közben ismételten végzett behelyezés közben támadt. Üveg- és fémtámasszal ellátott, végpillémélküli hidakat némely esetben a beteg 10—20 évig viselt és a mucosára fekvő támasz alatt a szövetek épen maradtak. Más esetben az ugyanilyen szerkezetű hidat már néhány hét múlva el kell távolítani, mert a lágyrészek gyulladása a támasz (nyeregalakú, ínyrefekvő rész) alatt heves fájdalmakat, vérzést, rossz szájízt okoz. Ismeretesek az egyéni alkati különbségek pl. a stomatitis ulcerosa gyakoriságát illetően. Vannak páciensek, akiken ismételten, szinte szezonbetegségként jelentkezett a fekélyes lob. Mások szájában egész életük során egyetlenegyszer sem támad stomatitis. Némelykor, bizonyos alkat esetén már a lassan áttörő bölcseségfog tasakja elegendő ahhoz, hogy a stomatitis ulcerosa kiindulásához äz alapot szolgáltassa. Míg a tasakot ki nem irtjuk fogeltávolítás révén ; (electrocutióval vagy más módszerrel), az ulcerosus folyamat ismételten recidivál. A nyálkahártya öntisztulása a felületes hámrétegek leválásával (desquammatio) és az alatta lévő friss rétegek szarusodásával (keratinisatio) függ össze. A hámsejtek lelapulását, elszarusodását a fokozott működés, massage, kefélés elősegíti. Némelykor csak igen gondos szájápolással tudjuk biztosítani a szájüreg öntisztulását, míg más esetben fokozott a nyálkahártyaresistentia és gyulladás lepedékes szájban is csak ritkán vagy nem támad. A sebfertőzés és a sebgyógyulás kérdése a stomatológiában is fontos probléma, bár a nyál baktericid hatására (inhibin, mutin Dőld szerint) legtöbbször a száj sebek gyorsabban gyógyulnak, mint a köztakaró műtéti vagy accidentalis sérülései.
