Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
ÁLLKAPOCSIZÜLETI RÖNTGENVIZSGÁLATOK 83 lesz a következménye. Ezért látjuk fogatlan egyéneken, hogy a mandibula fejecse közelebb kerül a fossa mandibularis ívéhez, valamint annak hátsó falához is. A két állkapocsízület az artikuláló fogakkal együtt anatómiai és élettani egység. A fogak elvesztése után az egységből az egyik működési tényező -r- a jól artikuláló fogazat — kiesik. Fogatlan száj esetében még fokozottabb jelentősége van az állkapocsízület röntgenkép alapján való minél tüzetesebb megismerésének, minthogy számunkra az állkapocsízület őrzi meg — ha sokszor már kissé atrófiás formában is — e funkcionális egység képét. Az állkapocsízületi röntgenfelvételeket igen jól felhasználhatjuk a sagittális fejecspálya hajlásszögének meghat ozására is. Gysi, majd később Spreng és mások is külső mérőeszközökkel (Symphysenbahnzeichner) meghatározták a fejecspálya hajlásszögét. E mérőeszközök, noha a sagittális fejecspálya hajlásszögét elhanyagolható hibaforrással határozták meg, a gyakorlatban nem terjedtek el. Major a sagittális fejecspálya megállapítására gyakorlati módszert ajánlott. Mindkét kéz mutató ujját a tragus elé helyezte, nyitó-csukó mozgást végeztetett, majd középső ujját i cm-re le és előrefelé az archoz rögzítette, ekkor azt tapasztalta, hogy a fejecs ujjai között mozgott. Ezzel a módszerrel meg tudta állapítani az izületi fejecs pályáját előre és hátrafelé. A két ujjhegyet összekötő egyenes vonal adta a Cam^cz-síkkal a sagittális fejecspálya hajlásszögét'. A Major-féle módszer természetesen nem adhat pontos adatokat. A mandibula fejecsének occlusioban majd pedig propulsióban való helyzete könnyen és tisztán ellenőrizhető a röntgenkép alapján. A fejecsnek az occlusiós és propulziós helyzete közötti pályája tulajdonképpen a «propulziós fejecspálya», amellyel nem teljesen azonos a száj nyitáskor keletkező sagittális condylus-pálya. Az állkapocsízületről Schüller-íé\e beállításban készített röntgenfelvételeken a sagittális (propulsiós) fejecspálya szögét igen egyszerű módon határozhatjuk meg. Fogatlan szájban a fejecs támaszték nélkül leng, a fogak hiányában a támasztékot (a harapási magasságot) a harapási sablonok adják. Viasz harapási sánc nem alkalmazható, mert a viasz gyorsan megpuhul. A sellaklemezre tehát kompozíciós anyagból készült (Stents) sablont kell rögzíteni. Az alsó-felső harapási sablont a próbára úgy alakítjuk, hogy szájba helyezve az egyén korának megfelelő arcvonásokat adjon (naso-labiális vonal, mentális barázda). Az alsó-felső harapási sablon felületét úgy alakítjuk, hogy az alsó harapási sablón érintkező felülete ne akadályozza a mandibula propulsióját. Az így elkészített harapási sablont szájba helyezve először csukott száj mellett, majd a mandibulának propulsiója után készítettünk röntgenfelvételt az ízületről. Ehmann ugyanarra a felvételre vetíti rá a nyugalmi helyzetben lévő fejecs és a propulsiós fejecs képét is. A két fej ecset összekötő egyenes jelöli a fejecspályát. A röntgenképen igen jól látható a pórus acusticus externus felső széle, valamint a processus zygomaticus alsó széle is. Ha ezt a két vonalat összekötjük, a Campersíknak megfelelő vízszintest kapjuk. Ez a vízszintes és a fejecspályát jelző vonal adják a sagittális condyluspálya szögét. A sagittális fejecspálya hajlásszögét nem a fossa mandibularis ívének hajlata, hanem az articulatio disco-mandibularisban mozgó fejecs határozza meg. Amikor az idősebb korban a discus articularis elvékonyodik, a tuberculum articulare pedig veszít domborulatából, a fejecs által megtett pálya csaknem közeledik a fossa mandibularis ívének vonalához. Különböző fokú sagittális fejecspálya szögeket nyerhetünk az egyéni fejecspályának megfelelően, amely 25—350 között mozog (II. sz. ábra 7.). KP SG CSM MFP Major-féle quart: KP = condyluspálya SG = Spee-görbe CSM = csücsökmagasság MFP = metszőfog pálya 6*
