Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
A FOLYAMATOS FOGÁTTÖRÉSSEL KAPCSOLATOS PROBLÉMÁK 45 accidentálisan uralkodó viszonyoktól. A Kreiker-íéle elmélet adaptálása a fogakra érthetővé teszi mindezeket a jelenségeket. A hám heterotopiájának elméletét a fogakra alkalmazva új értelmezést nyernek a szövettani vizsgálódási módszerekkel eddig elért eredmények és kiderített tények. Az elmélet további kiépítése során egyik legelső feladat annak közvetlen bizonyítása, hogy a két hámféleség vélt egyesülése nem jön létre ; a továbbiakban eldöntendő kérdés, hogy a hám mélybenövése az egyesült zománchámból vagy a száj nyálkahártya hámjából indul-e ki. Eleve alkalmas azonban ez az elmélet annak az ugrásszerű, klinikailag és szövettanilag meg nem magyarázható, a klinikai és szövettani észleletekkel ellenkező változásnak kikerülésére, ami az eddigi elméletre támaszkodva állandóan előttünk állt : miért szakad meg egyszerre a test hámborítékának kontinuitása pontosan a fogak nyakán. Összefoglalás. A folyamatos fogáttöréssel kapcsolatos néhány probléma tárgyaltatott és világíttatott meg Kreikernek a hám heterotopiájárói alkotott elmélete alapján. Felsoroltatnak annak közvetett bizonyítékai, hogy ez az elmélet a fog áttörésére is alkalmazandó. Fogbélelváltozás klinikai és kórszövettani vizsgálatának eredménye. Irta : Dr. BOROS SÁNDOR egyetemi tanársegéd. A fogbélelváltozások Árkövy által 1884-ben felállított rendszere mai napig is nemzetközileg elismerten alapját képezi a fogbél pathológiájának. Ez a rendszer azonban részletessége miatt klinikai kórisme felállítására a gyakorlatban csak korlátozottan használható. Ezért a fogbélelváltozásokkal foglalkozó szerzők a fogbél kóros elváltozásaira — elsősorban a pulpitisekre — az Árkövy rendszeréhez viszonyítva leegyszerűsített íogbéldiagnosztikát használnak abból a célból, hogy ennek segítségével a legmegfelelőbb gyógyító eljárást lehessen kiválasztani. Az erre vonatkozó irodalmat áttekintve azt látjuk, hogy a kóros fogbélelváltozásokat általában az elfajulásokon kívül heveny és idősült gyulladásokra osztják, a heveny alaknál megkülönböztetve simplex (serosus) és gennyes alakot, s mind a kettőnél partialis és totalis megjelenési formát a gyulladás kiterjedése szerint. Legújabban Hattyasy korona- és totalis pulpitis alakot különböztet meg. A szerzők azonban a felosztásokkal nincsenek megelégedve, mert a néha megejtett ellenőrző szövettani vizsgálatok igen gyakran mutatnak eltérést a klinikai diagnózistól (Greth, Wannenmacher). Annál meglepőbb, hogy 0. Müller (Basel) múlt évben írott pathohistológiai tanulmányában a teljes összhangot állapítja meg az általában használt klinikai diagnosztika és a szövettani lelet között. A leírandó vizsgálatokat abból a célból végeztük, hogy az általánosan használt klinikai diagnosztika alapján felállított kórisme mennyiben egyezik meg a vizsgálat után eltávolított fog fogbelének kórszövettani leletével. A vizsgálatok során a következő vizsgálati módszert alkalmaztuk : pontos anamnesis, finom vizsgálás szondával, a kopogtatási érzékenység vizsgálata, a fogbél viselkedése hideg, majd 45—50 C DENTINEX • DENTOLITH • EULITH DENTARIA Яш T. DENTAL-DEPOT Telefon: 185-041. Budapest, IV., Kossuth Lajos-utca II.
