Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
46 DR. BOROS SÁNDOR fokos hőingerrel szemben, s végül az elektromos érzékenység vizsgálata. A klinika i vizsgálat után a fogat eltávolítottuk és szövettanilag feldolgoztuk. Ilyen módon 49 esetet vizsgáltunk meg. A vizsgálat tárgyát túlnyomóan, 42 esetben, heveny fogbélgyulladások képezték, 7 esetben idősült gyulladások, illetve degeneratiók. A fogbélnekrosis, illetve gangraena vizsgálatát mellőztük, mert annak kórismézése kevésbbé kétséges. Ezúton kell köszönetét mondanom Hattyasy D. magántanár úrnak, aki régebbi készítményeit rendelkezésemre bocsátva értékes segítséget nyújtott saját készítményeink kiértékelésében és elkészítette a mikrofotogrammokat. A klinikai kórisme megállapításakor eleve elfogadtuk azt az általános felfogást, hogy a partialis pulpitisek esetében nincsen kopogtatási érzékenység, míg az a totalisoknál már kezd jelentkezni. Ezt egyébként támogatja az a szövettani lelet, hogy a totalis pulpitiseknél szövettanilag is kimutatható a gyökérhártya vérbősége az apicalis tájon, anélkül, hogy a gyulladás egyéb jelei meglennének. Fogbéldegeneratióval idősebb egyének antagonistával nem rendelkező, vagy parodontotikus fogait gyanúsítottuk. Az egyes vizsgált esetek klinikai és szövettani kórisméinek számszerű megoszlása a következő volt : Pulpitis part. Pptis part. Pptis tot. Pptis tot. simpl. pur. simpl. pur. Elin, dg.......................................... 21 3 15 3 Szöv. dg.......................................... 8 16 10 8 Pptis chr. Pptis chr. Degeneratio ulc. polyp- gyanú Kiin. dg........................................... 3 i 3 Szöv. dg.......................................... 3 I 3 atr. retic. Szövettanilag gennyesnek csak a kifejezett tályogüreggel rendelkező pulpákat tekintettük. A csupán erősen infiltrált eseteket, ahol még nem volt észlelhető gennyes beolvadás, a nem gennyes simplex esetekhez számítottuk. A klinikai és szövettani diagnózisok számszerű adatainak összehasonlításából az tűnik ki, hogy a klinikailag partialis nem gennyes (simplex, serosus) pulpitiseknek tekintélyes része, közel 2/3-a szövettanilag gennyesnek bizonyult, a totalisnem gennyes tüneteket mutató pulpitiseknek pedig 1/3-a. Mi okozza a klinikai és a szövettani leletek közötti nagy eltérést? Elsősorban a gyulladásos fogbél viselkedése az elektromos ingerléssel szemben. A klasszikus klinikai tünettan szerint a gennyes fogbél elektromos ingerelhetősége csökkent, míg a nem gennyes, simplex esetben fokozott. A hőingerek szempontjából a gennyes fogbél meleg iránti érzékenysége fokozódik a gennyesedés kiterjedése arányában, míg a hideg iránti érzékenység csökkent. A szövettani vizsgálatokból kiderült, hogy azokban a klinikailag nem gennyes partialis és totalis fogbéllobok eseteiben, amelyek szövettanilag tályogokkal rendelkeznek, az elektromos ingerlékenység kifejezetten fokozott volt. Ezekben az esetekben a hideg inger iránti fokozott érzékenység is fennállott, bár némely esetben a meleg iránti érzékenység is mérsékelten jelentkezett. A fogbél eme viselkedését a szövettani leletek igen jól megmagyarázzák. A szövettanilag utólag gennyesnek bizonyult pulpitiseknél a gennyképződést legtöbbször elhatárolódási hajlam kíséri a fokozott ellenállóképesség jeleként, amire Hattyasy hívta fel legutóbb a figyelmet. Ez a hajlam a készítmények szerint megvan magában a fogbélkamrában, de megvan a gyökércsatornák szájadékainál is. Készítményeinken megszokott látvány, hogy 2—3 mikroszkópos tályog mellett a másik pulpafélben csak hyperaemia látható ép pulpasejtekkel és odontoblastokkal az infiltratio nyoma nélkül. Ennek a pulparésznek idegellátása kifogástalan, sőt a hyperaemia folytán természetesnek vehetjük, hogy ez a pulparész az elektromos áramra és a hideg ingerre
