Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-01-01 / 1. szám
16 DR. FÖLDVÁRI IMRE : FOGPÓTLÁSOK AKRILÁTBÓL nyálkahártya felőli része közel jut a száj képletekhez és nagyon sokszor az ételretenció és a hámsejtek leválásának gátlása miatt gyulladások lépnek fel (3—4. ábra). Tapasztalataink szerint a fémvázas akriláthídtestek legtöbbször széles nyereggel fekszenek a nyálkahártyára (5—6. ábra). Az akrilát hídtestekre is fennáll az a szabály, hogy a hídtesteknek a nyálkahártyát csak keskeny vonalon szabad érinteni és nyálkahártyái felszínük enyhén domború legyen, mert higiénikus szempontok ezt kívánják. Alacsony harapási magasság esetén akrilát hídtest helyett, feltétlenül platinaszeges fémhátlapos foglalt porcellánfogat kell készíteni. Az akrilát könnyű feldolgozásának igen nagy hasznát látjuk akkor, amidőn parodontózis következtében meglazult fogakat távolítunk el és azok sürgős pótlására van szükség. A kihúzott fogakat — mintha viaszmintázat lenne — beágyazzuk az akrilátküvettába. A széjjelnyitott küvettából a fogakat kiemeljük és helyükbe a kezünkben levő természetes fogak színének megfelelő akrilátot teszünk és polymerizálunk. A fogakat gyökerükkel együtt készítjük. Ilyen megfelelő eljárással műgyökeres pótlás is készíthető, míg ha a protézis behelyezése napokkal az extrakció után történik, a gyökerekből a gyógyulásnak megfelelően lecsiszolhatunk. A készített akrilát fogak az akrilátlemezzel polymerizáció alatt mintegy összenőnek. Újabban őrlőfogak pótlására olyan vázak készítését ajánlják, melyeknél a rágónyomás terhét közvetlenül a fémváz viseli. Ezek a vázak tulajdonképen fémrágófelszínek, melyeknek vastagsága kb. 3 mm és a horgonyok között a hiányt mintegy áthidalják (átmosható hídtestekhez hasonlóan) (7. ábra). A rágófelszínekre azok ínyfelőli részén dróthurkokat forrasztanak és ezekre viaszból megmintázzák a hídtesteket. A viaszmintázat után megfelelő beágyazás mellett megpréselik az akrilátot. A hídtest ilyenképen orcái, nyelvi és ínyi részen akrilátból van, a rágófelszínen pedig tömör fémből. Frontfogak pótlására fémváznak nemesfémből készült gömbölyű drótot (kb. 1-2 mm vastag) és erre húzott fémhüvelyt használnak. A hídtest minden tagjának egy-egy ilyen drótból készült csap felel meg. A drótra húzott hüvely az akriláthídtestben helyezkedik el és a csap részére az üreget képviseli ; az akrilátfogat cementtel erősítjük a csonkra, illetve a drótvázra. Mindennemű akrilát fogmű tehát akár lemezes pótlás, híd vagy korona készítésekor, az akrilátok megfelelő préselése és főzése, tehát a polymerizálás az anyag szilárdságtani tulajdonságait nagymértékben megjavítja. Külföldön, mondhatni, mindenütt rúgós kengyelben történik a polymerizálás, miáltal az anyag tömörebb és keményebb lesz. A főzési időt is egészen másként kell számítani. A fogművet tartalmazó beágyazócsészét langyosvízbe kell helyezni és a vizet 7G°-ig kell felmelegíteni. A beágyazócsésze a 70°-os vízben 3—4 óráig marad. Ezután emeljük a víz hőfokát ioo°-ra és még 30 percig ezen a hőmérsékleten főzzük. A fogművet tartalmazó beágyazócsésze addig marad a vízben, amíg az teljesen kihűl és csak ezután fejtjük ki a fogművet a gipszágyazásból. Az így polimerizált akrilátművek szilárdságtani szempontból jóval felülmúlják a régi eljárással készült, rövid idő alatt polymerizált fogmüveket. Fém rágófelszínek akrylat-hídtesthez.
