Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-05-01 / 5. szám
188 DR. LÁSZLÓ JENÓ' 3. ábra. A másik gyakorlati megoldás a csap lépcsőzetes kiképzése, amikor a csap párhuzamos falakkal bir, de lépcsőzetesen keskenyedik. Ezt a hétköznapi, rendes fúróinkkal nagyon nehézkes és bizonytalan lenne kialakítani, ezért készültek olyan lépcsőzetes fúrók, melyek egyszerre kiformálják a megfelelő csatornát, amelybe aztán a megfelelő alakú és nagyságú normalizált csapokat lehetett kapni. Ma ezek egyáltalán nem kaphatók, azokban a régebben forgalomban volt fúróknak is megvolt az a hibájuk, hogy túl vastagra voltak méretezve és így ezeknél is fennállott az álútnak és a gyökér túlságos meggyöngítésének a veszélye. Ha megfelelő vastagságban, jobban mondva vékonyságban készülnének ily normalizált fúrók és csapok,úgy ez ideális megoldás lenne, úgy elméletileg, mint gyakorlatilag, mert nemcsak a csap kezdeti részének volna megadva a szükséges vastagság, hanem a lépcsős kiképzés által a csap felülete is meg volna nagyobbítva, továbbá a cementréteg is minimális vastagságú lenne. 2. A csaposfog helybenmaradádását a csap után a gyűrű biztosítja. Minthogy a csaposfogat kimozdítani igyekvő erőknek a hossztengelyre merőleges összetevője az, ami károsítólag hat, ebből következik, hogy az erre merőleges, vagyis a hossztengellyel párhuzamos felületek képezik a leghatékonyabb ellenállást. Hiba lenne a gyűrűnek ezen lényeges rögzítő képességéről lemondani, és megelégedni a gyűrűnélküli csaposfog alkalmazásával, pusztán az egyszerűbb kivitelezhetőség okából. Kétszeresen helytelen lenne a gyűrűnélküli csaposfogat hídhorgonynak felhasználni. Viszont nem szabad erőszakolni a gyűrű alkalmazását ott, ahol nincs rá lehetőség, mert a gyökér oly alacsony, hogy a gyűrű széle sértené a gingiva foghoz tapadó részét, a ligamentum circularet. A gyűrűnek ilyen lényeges rögzítő szerepe lévén igyekszünk azt minél magasabbra készíteni. Ezen törekvésünknek határt szab részint azon követelmény, hogy a ligamentum circularenak a károsítását el kell kerülni, másrészt azon kozmetikai követelmény, hogy buccalisan lehetőleg ne legyen fémrész látható. Ezen ellentétes kívánalmak kielégítésére szolgál a félgyűrűs, helyesebben mondva háromnegyed gyűrűs csaposfog, amikor a gyűrűnek a látható, vagyis buccalis részét utólag eltávolítjuk, vagy mindjárt így önttetjük. Hiba lenne azonban minden esetben megelégedni a háromnegyed-gyűrű rögzítő képességével. Nézzük meg, hogy mikor van annak létjogosultsága és mikor ad elegendő ellenállást a'kimozdító erőkkel szemben. (5. ábra.) Felső frontfogaknál a károsító erők palatinalfelől hatnak, itt tehát főleg a gyűrű palatinalis része biztosítja az ellenállást, következőleg a gyűrű buccalis része elhagyható anélkül, hogy a csaposfog tartását lényegesen csökkentené. Semmibe vennünk azért nem szabad a buccalis gyűrűrészlet szerepét, minthogy a koronái részre a rágónyomás általában ferde irányban hat s így azt a gyökérfelületről le perdíteni igyekszik, minek következtében a gyűrű palatinalis része elemelődik a gyökérfelületről, a buccalis fele pedig hozzányomódik. Ilymódon a buccalis gyűrűrészletnek is van statikai szerepe, csak kisebb, mint a palatinalisnak. Felső praemolarisoknak, ahol már nem rágóél, hanem rágófelület van, következőleg az erők úgy buccalis, mint palatinalis irányban hatnak, nem mondhatunk le a körkörös gyűrűről. Alsó fogaknál a károsító erők általában buccal-felől hatnak, itt a gyűrű buccalis része az, amely a legfőbb ellenállást képezi, ezt elhagyni hiba volna. Minthogy 4. ábra. 5. ábra.
