Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)

1949-02-01 / 2-3. szám

AZ ALKATTANI KUTATÁS ALAPELVEI

141

egyénben kifejlesszük saját természetének, öröklött adottságainak legjavát. A külső tényezőkhöz való alkalmazkodás, az adaptáció a regulációs rendszer feladata, ennek koordinált működésén alapszik — ha örökléstől függően is — a primér alkatképződés és az alkatformálás folyamata.

Az örökléstan általában elveti a szerzett tulajdonságok átörökölhetőségét, és a szervezet változását csak átöröklött tulajdonságok újfajta kapcsolódásából vezeti le. Újabb kutatások, legilább is a növényi élettulajdonságokban, ennek ellenkezőjét látszanak bizonyítani (Micsurin). Ha a szerzett tulajdonságok átöröklése az emberi patológiában is beigazolást nyer, az alkattanban az örökléstan mellett az adaptáció egyenrangú szerephez jut, és mint ennek is kivitelező szerve, a reguláció is növekszik elismert jelentőségében.

Az örökléstan és a belső szekréció az a két terület, amelyből kiindulva az alkattan, most már nem mint szemlélet, hanem mint aktív tudomány, tovább juthat. Ennek a célkitűzésnek a gyakorlati megvalósítása azonban többféle nehézségbe ütközik. Az örökléstan törvényeinek megállapítása adott esetben nem könnyű feladat. Legáltalánosabb módszere, hogy kiindulunk egy valamilyen elváltozást mutató egyénből (probandus) és vizsgáljuk családjában az elváltozás előfordulását, annak gyakoriságát, esetleg egyéb családi jellegeket. Ez sokszor nem vezet eredményre, a családtagokat nem tudjuk teljes számban felkutatni, átvizsgálni. Több eredményt ígér egy zárt közösség, falu minden szempontból való átvizsgálása, ahol a közlekedési viszonyok stb. miatt többé-kevésbbé beltenyészet alakult ki. Itt a vérrokonok házassága révén az öröklődő faktorok is halmozódnak, a családtagok is hozzáférhetőbbek. Szép példája az ilyen kutatásnak Lundborg munkája, aki a myoclonus-epilepsia öröklődését mutatta ki egy a világtól elzárt svéd falu feldolgozásában. Az ilyen kutatás természetesen igen sok munkát és anyagi áldozatot kíván.

Az öröklődésnek döntő szerepe van a fogászatban a fogazat különböző rendellenességeiben. Ilyenekre példa a fogazat hibás záródása (malocclusio), a kisőrlők mögött elhelyezkedő szemfog (transpositio), a metszőfogak alaki elváltozásai, a középső metszőknek kettős számban jelentkezése (dentes geminati), fölös fogazat és foghiány.

Nem célunk itt az örökléstan törvényeit még kivonatosan sem ismertetni. Csak azt a több példával is bizonyított tényt szeretnénk megemlíteni, hogy különböző természetű tulajdonságok is együtt öröklődhetnek. Ilyen például a psoriasis és a krónikus ízületi bántalmak együttes előfordulásának a magyarázata (Bauer), valamint az epilepsia, dadogás és migrén öröklődési triásza (Szondi). Ezek a példák csak azt akarják hangsúlyozni, hogy sohasem tudhatjuk előre, hogy bizonyos betegséghajlamból kiindulva milyen összefüggéseket, váratlan korrelációkat deríthet fel az exact, mindenre kiterjedő családvizsgálat.

Az alkati kutatás másik irányának, a szervműködések, a belső szekréciós szervek vizsgálatánák fontosságáról már szólottunk, itt csak ezen a téren tornyosuló nehézségeiket szeretném megemlíteni. A belső szekréciós mirigyek elváltozásainak vizsgálata sokat haladt ugyan az utóbbi időben, de az idetartozó betegségek diagnosztikája — a belgyógyászat egyéb területeihez mérten — még mindig fejletlennek, tökéletlennek mondható. Ha nem is áll ez minden endokrin mirigyre egyformán, áll elsősorban a koordináló szerepénél fogva legfontosabb mirigyre, a hypophysisre. Ennek megbetegedései is néha nehezen foghatók meg. Olyankor, amikor nem is betegségről, hanem csak alkati különbözőségről, tehát várhatóan kisebb mértékű eltérésekről van szó, az ilyen irányú vizsgálatok éppenséggel könnyen csődöt mondanak. Sokszor az a határozott benyomásunk, hogy az endokrin korrelációban zavar van — éppen a habitus nyújthat ilyen gyanúra tápot -— és a szervműködések vizsgálatakor nem sikerül konkrét eltérést megállapítani.

Szándékosan hagytam elmélkedésem végére az aktív alkattankutatás nehézségeit. Ezek az akadályok sokak előtt leküzdhetetlennek látszanak és az alkattannal foglalkozást hiábavalónak tüntetik fel. De a lehetőségek és a nehézségek tudatá-