Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
134 DR. TÁRNÁI KÁROLY Corticalis bódulat alkalmazása fogászati és szájsebészeti beavatkozásoknál. Irta : Dr. TÁRNÁI KÁROLY egyetemi tanársegéd. 1922-ben a budapesti IX. Sebész Nagygyűlésen, előadás keretében számolt be Sárkány Géza az agykéreg bódításáról. Célja volt kidolgozni olyan bódítási eljárást, amelynek alkalmazásakor tökéletes a fájdalom kikapcsolása, kevés a narkotikumfogyasztás, s ennek folytán a beteget az általános érzéstelenítés kapcsán a lehető legkevesebb veszély éri. Sárkány kiindulása az volt, hogy a narkózis négy fázisából, a kéregbódul.it, az excitációs szak, a mélybódulat, a bénulásos szak-ból jó narkotizör a kéregbódulat szakát óvatosan protrahálja, mert ha már ebben a szakban tudja betegét tartani, a fájdalommentesség teljes. A narkózis hibaértékei kétségtelenül e szakban a legminimálisabbak, minél beljebb haladunk, a summálódás veszélye annál nagyobb. A beteg reflexei ebben a szakban még megtartottak, s minthogy narkózis közben az érzékelések közül a hallás esik ki legutoljára, rutinos altató beszélgethet műtét alatt a beteggel anélkül, hogy az fájdalmat jelezne. Ném tudott ez a nagyszerű altatási eljárás elterjedni a gyakorlatban, mert mint Sárkány maga is hangsúlyozza, «a protrahált bódítás titka: egyéni művészet, amit esetről-esetre másképen kell alkalmazni minden betegnél». — Ha pedig egy metodika individuális, tehát nem sematizálható, akkor már a gyakorlat számára való elterjedés nehézségét rejti magában. Ebben rejlik éppen művészete. A közelmúltban Kőváry és Humayer rövid közlemény keretében számoltak be rövid ideig tartó fül-orr-torok-gége és száj műtétek alkalmával az orrnyilásokba helyezett aethylchoridba itatott vattagombóccal előidézett bódulatról. Eljárásuk alapelve az, hogy a chloraethyles vattagombócokat az alsó orrjáratokba, az ú. n. regio respiratoricába helyezik azért, hogy kellő mennyiségű levegő elkeveredésével lélegezze be a beteg a gőzöket, amelynek hatására egy bizonyos, jól kontrollálható idő múlva, az öntudat teljes megtartása mellett beáll a fentiekben részletesen ismertetett ú. n. corticalis anaesthesia. Eljárásunkban tökéletesen Kőváry és Humayer előírását követtük, csupán a könnyebb kezelhetőség miatt nem szabadonálló vattacsomókat, hanem két fogászati csipesz végeire csavart vattagombócokat alkalmazunk. (1, 2. ábra.) Célszerű ez azért, mert az alacsony forráspontú chloraethyl elpárolgása közben a vatta hamar zuzmarásodik, tehát a kicserélés lehetősége így kényelmesebbé válik. A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy a szombathelyi honv. hörs, kórh. fogászati ambulantiáján ugyanezt a módszert már a harmincas évek elején alkalmazták, de nem chloraethyllel, hanem altató aetherrel, és igen jó eredménnyel. 1 Fogászati és szájsebészeti beavatkozásoknál fentebb jellemzet fcorticalis bódulatot mi is hasonlóan alkalmazzuk, amint azt Kőváry és Humayer leírták. A művelet megkezdése előtt néhány jó szóval megnyugtatjuk a beteget, de főként gyakoroltatjuk a majdan követendő légzés tempóját olyan módon, hogy üres, tehát narkotikummal át nem itatott vattákat helyezünk orrnyilásaiba. Amikor ezt már megszokta, kicseréljük a csipeszre csavart,1 chloraethyllel enyhén átitatott vattacsomókkal, gondosan ügyelve, hogy inkább kevesebb chloraethylgőzt és több levegőt kapjon, mert hamar fulladásérzés keletkezik a levegőhiány miatt. Ez pedig alig legyőzhető félelemérzetet vált ki. A vatta még így is hamar zuzmarásodik, tehát a már elkészített vattával felszerelt másik csipesszel felcseréljük. Közben felszólítjuk a beteget, hogy szemét tartsa nyitva, nézzen reánk, jó mély lélekzeteket vegyen, lassú ütemben számoljon. A lámpafényt úgy irányítjuk, hogy szemeit diffúz világosság érje. A corticalis bódulat beálltát egy idő múlva objektíve jelzi a könnyező szemek pupilláinak
