Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)

1949-02-01 / 2-3. szám

A FÁJDALMAK LEKÜZDÉSÉNEK MÓDSZEREI

95

mekre, főleg a további és későbbi fogkezelésekre tekintettel, hogy így félelemérzését legyőzzük és bizalmát megtartsuk.

Gyermekeknél a felső fogakhoz ú. n. localis, infiltratiós érzéstelenítést végzünk : buccalisan és palatinalisan. A felső fogak vezetéses érzéstelenítését, az ú. n. tuberalis érzéstelenítést gyermekeknél mellőzzük, a fertőzés veszélye miatt, és mert a localis érzéstelenítés mindig eredményes és teljesen kielégítő. Az alsó fogaknál az állkapocs vaskos csontján keresztül a diffusiós hatás nem érvényesül, csupán a metszőfogak érzésteleníthetők szövetközti infiltratióval (localisan : labiálisán és lingualisan). A többi alsó fogat a nerv. alveol. inf. vezetéses (mandibularis, lingularis) érzéstelenítésével érzéstelenítjük, a molarisokhoz a nerv. buccinatorius mindenkori localis infiltratiójával együtt.

A buccalisan applikált infiltratiós érzéstelenítést a kezelendő fogtól mindig kissé distalisan fecskendezzük be, éspedig vagy a) felületesen, submucosusan deponáljuk az érzéstelenítő oldatot, így érzéstelenítjük extractióhoz; vagy b) mélyebben, subperiostealisan deponáljuk, így érzéstelenítünk pulpakezelésekhez, vagy dentinérzékenységhez. A subperiostealis injiciálás kissé fájdalmas, ezért ennek csökkentésére ugyanoda megelőzőleg fél cm3 érzéstelenítő oldatot fecskendezünk be submucosusan is. A palatinalis infiltratio kellemetlen, de nem olyan fájdalmas, mint a felnőtteknél, mert a gyermekeknél a palatinalis nyálkahártya nem olyan feszesen tapad a palatumhoz. Az ú. n. mandibularis vagy lingularis érzéstelenítés beszúrásakor vegyük tekintetbe, hogy gyermekeknél a foram. mandibulare előtti lingula csúcsa kb. fél cm-rel alacsonyabban fekszik, mint a felnőtteknél, tehát beszúráskor a fecskendő tűjét, amelyet felnőtteknél a rágósíkhoz képest az egyenesben vezetünk, gyermeknél kissé lefelé irányítjuk és a beszúrás helyétől kb. 1-3—1-5 cm-nyire ürítjük ki.

Befecskendezéses érzéstelenítéshez gyermekeknél is novocain-adrenalinoldatot használunk. Tudjuk, hogy a gyermeksebészeti gyakorlatban a 3 éves gyermek 50 ccm °'5%-°s novocainoldatot (0-25 g novocain) minden mellékhatás nélkül elvisel. Gyermekfogászati vonatkozásban egy hatéves, gyenge alkatú gyermek is 4 ccm 2%-os oldatot jól tűr (ez kb. l/3-a a maximális dózisnak). A gyermekpraxisban lehetőleg mindig gyárilag készített, ampullás érzéstelenítő oldatot használjunk, amelynek novocainconcentratiója, adrenalinmennyisége, sterilitása, isotoniás és isoioniás volta megbízhatóbb, mintha magunk készítjük az oldatot. Általában a gyermekfogászati praxisban az alkalmazandó oldat mennyisége és concentratiója 1 ccm i%-os és 4 ccm 2%-os oldat között legyen. Magasabb concentratiójú oldatot gyermeknél ne használjunk. Az érzéstelenítéshez használt oldat concentratióját és mennyiségét mindig : a gyermek kora (súlya), a kezelendő fog helye (pl. felső metsző, vagy alsó molaris), a fog minősége (tej, vagy állandó) és beavatkozásunk milyensége (pulpakezelés vagy extractio) határozzák meg (lásd a táblázatot).

A novocainnal együtt adott adrenalin (ccm-ként 0-02 mgr adrenalin) — amely érszűkítő hatásánál fogva a tartósabb érzéstelenséget és vértelenséget van hivatva biztosítani — a gyermeknél a legritkábban okoz sápadtságot, reszketést, erősebb szívdobogást, vagy más kellemetlen melléktünetet, amit felnőtteken elég gyakran tapasztalhatunk. Kivételt képeznek a spasmophiliás gyermekek és a status thymicolymphaticus, ahol mellőzzük mind a befecskendezéses, mind az általános érzéstelenítést is. Az adrenalint helyettesítheti 0-5 I. E. vasocompressoricus hypophysishormon (meropitan inj ectio), amely rövidebb hatású és semmi kellemetlen melléktünetet nem okoz. A 2%-os meropitaninjectiókat jó eredménnyel használtuk a budapesti gyermekklinikán.

Nyugtalan gyermekeknél tartózkodjunk a befecskendezéses érzéstelenítéstől, a tűtörés veszélye miatt. A befecskendezéshez használatos fecskendő legfontosabb kelléke a gyermekpraxisban, hogy a tű a fecskendőhöz fixen legyen montírozva (Szabó-féle, Fischer-féle, Körner-féle Margot-fecskendő). A tű legyen éles-hegyes végű, hosszú, vékony és a beszúráskor legalább 1 cm maradjon a lágyrészeken kívül, mindenkor számítva az esetleges tűtörésre, ami leggyakrabban a manubriumnál történik. Az injiciálás ne történjék túl gyorsan és a folyadékot ne egy helyre ürítsük ki, hanem a beszúrás után egy cseppet befecskendezünk, aztán fokozatosan előre-