Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
AZ ÁLLCSONTOK ELVÁLTOZÁSAI LEMEZES PROTÉZISEK ALATT 93 megfelelően helyes harapási magasságban, jó artikulatioban kell felállítani a műfogakat, ha az állcsontok lemezhordozó alapzatát, a csontszövetet kímélni és óvni akarjuk. A széles, keresztharapásos őrlők az alsó sorvadt gerincekre nem alkalmasak hanem aránylag keskeny, a felsőnél is keskenyebb, kevés, de éles marginalis kontúrral, számos lefolyócsatornával bíró műőrlőket kell használnunk. Gyakran jogosult ilyen esetekben a nem anatomikus, mechanikus műőrlők alkalmazása, amelyeknek élei reszelőként, főleg vízszintes irányban működnek. A mechanikus őrlők rágófelszínét vágóélekre vagy pontokra oszthatjuk fel, amelyekkel szemben megfelelő, harmonikus hajlású síkoknak kell lenni az ant agonist ákon, depressionak vagy gödörnek, ahová az élek vágnak és a reszelők egymással szemben működnek. Az artikulatioban — bármilyen artikulatort használunk is — tulajdonképen csak 3 főtényező van: i. a fejecspálya, 2. a csücsök vagy élmagasság, 3. a metszőfogvezetés. Jó artikulatio csak úgy támadhat, ha a csücskök csúcsa vagy az élek mozgáspályájukat individuálisan beledolgozhatják az antagonista felszínekbe. Az állcsontgerincek sorvadása nem egyforma és nem egyenlő értékű az alsó és felső állcsonton ugyanazon egyénen sem. Az alsó protézis hordfelülete úgyszólván kizárólag csak a fogmedernyúlvány ; a felső lemezes fogsort a széles, nagy, kemény szájpad is hordozza. Minthogy elsősorban a gerincek sorvadnak, főként a foghúzások helyén, egyenletes sorvadás esetén is inkább süllyed az alsó lemezes fogmű, mint a felső, amely a kemény szájpad csontos részein megakad és inkább billegni kezd a sorvadás következtében. Az alsó protézis hordfelülete átlagosan csak fele a felső felületének. Gyakori tapasztalat, hogy az alsó-felső teljes fogsor esetében a felső hosszú éveken át jól működik, stabil marad, de az alsó nem, mert egyenlő megterhelésre a pusztító hatás a kisebb felületen sokkal inkább érvényesül. Ha a gerincek egyenetlenül sorvadnak, az articulatio is megváltozik és a függélyes irányú harapási magasság is süllyedhet. Alábélelésre ilyenkor feltétlenül szükség van, mert különben az állapot a csont szövetére rendkívül káros, hibás megterhelésben nyilvánul meg. Az állcsontgerincek megtartottsága vagy sorvadása alkati tényezőktől is függ. Minthogy ezeken változtatni nem tudunk, elsősorban a helyes fogfelállítással, megfelelő tervezéssel és a rágófelszínek kiképzésével igyekezzünk a csontos alapzatot védeni. Diabetes, anaemia, tuberculosis és az endokrin rendszer megbetegedései (osteoporosis, osteitis fibrosa, Paget-kór) a csontszövet (állcsontok) pusztulásával járnak. Ilyen esetekben természetesen localis terápiával nem érhetünk célt. Összefoglalás. A gnathodynamika (az állcsontmozgások tana) az alapja minden fogpótlásnak. Ha a rágófelszínek illeszkedése helytelen, rágás közben a fogmű elmozdul helyéről, a traumás ütközés és mozgás pedig elpusztítja a gerincet. Az alveolaris csont pusztulása osteolysis és vascularis resorptio révén történik. A megfelelő, optimális működésnek csonterősítő, stimuláló hatása van. Protéziseinkben az ösztönző, jó hatást az alaplemez megfelelő tervezésén kívül a rágófelszínek helyes kialakításával valósítjuk meg. A jó artikuláción kívül -— ha szükséges — ismételt alábéleléssel érjük el az alaplemez pontos fekvését és a nyomás elosztását az állcsontok nagy felületén. Irodalom. Adler P.: Contribution to the biophysics of the paradentium. Paradentologia. Aoút 1948. The sensibility ot teeth to loads of different direction. — Coolidge: Traumatic and Functional Injuries Occurring in the Supporting Tissues of Human Teeth. J. A. D. A. March 1938. — Pendleton: The Minute Anatomy of the Lower Jaw in Relation To the Denture Problem. J. A. D. A. May 1942. — Spreng M.: Vom Zahnärztlich-prothetischen Behandeln. Schweiz. Mon. f. Zahnheilk. Nr. 11. 1938. — Sears: Scientific Management of Factors in Bilateral Prosthetic Occlusion J. A. D. A. Oct. 1948.
