Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
92 DR. MOLNÁR LÁSZLÓ R = függőleges irányú rágónyomás. rlP r2. . . r5 = a rágónyomás komponensei. R4, R2 = a felbontott rágónyomás. 95 = a csücsöklejtőknek a vízszintessel bezárt szöge. A = limbus alveolaris. R. К = forgató nyomaték, azaz erő szorozva a karral. Minél alacsonyabb, kopottabb a fog koronája, annál kisebb a fogat kidönteni, rotálni igyekvő forgatónyomaték, mert rövidebb a kar. Élesre kopott zománcélek könynyebben, kisebb erővel vágnak, mint a tompák, n R = 2 ri az^ jelenti, hogy Ráz r = 1 eredője, a summája az r„ r2, r3, r4 . . . rp r„ rágófelszínre ható erőknek (nyomásnak). Minél élesebb és alacsonyabb fogakat használunk protézisekben, annál kisebb a nyálkahártyamegterhelés és nagyobb a stabilitas. A gyökérfelület és a rágófelület aránya kedvező esetben, jól fejlett, hosszú gyökerű őrlőkön 4 : 1. Metszőkön és szemfogakon az arány kedvezőbb, 6:1, 8:1 is lehet. Fűevőkön a maxillaris működő őrlősegmentum (rágófelület) nagysága % része a gyökérfelületnek, az őrlők egy blokkban működnek, egyenként nem is lehet ezeket kihúzni. Természetesen az alsó és felső, szoros articulatioba jutó felületek nagysága az adott pillanatban egyenlő, mert egy keskeny alsó kisőrlő a felső fogakon is csak kicsiny (hasonló nagyságú) segmentumot dörzsöl és koptat. Nem tekinthetjük az egész rágófelszínt aktív felületnek. Fűevőkön csak a hullámos lefutású, éles zománcredőkön van szoros intermaxillaris contactus, a többi csak reservoar, vagy levezető rész. Az abrasio bizonyos stádiumában azt látjuk, hogy a rágófelszínnek csak fele, harmada van szoros intermaxillaris záródásban. Tehát az arány így még kedvezőbb, 1 : 10 vagy 1 : 15 is lehet. Minél kisebb tehát egy fog vagy műfog éles zománcszéle, kerete, aktív rágófelszíne, amely szoros érintkezésben van rágás közben az antagonista felszínnel, annál kedvezőbb a csontos, vagy lemezes megtámasztás elméleti lehetősége. Minél alacsonyabb fogakat alkalmazunk, annál közelebb jut a rágófelszín a gerincéihez : annál kisebb az emelőkar, amely a fogsort elbillenti helyéről. Ugyanez az elv érvényes vízszintes síkon is : a műfogak aktív felszínét a gerincre, vagy attól lingualisan kell beállítani. Minél élesebbek a fogak kontúrjai,' annál kisebb rágónyomás szükséges az étel felaprózásához. Ha a protézis fogait körülírt területen, rágás közben túlzott nyomás éri, ez az állapot nem maradhat meg tartósan, a szervezet minden erejével védekezik ellene. A csontszövet a gerincen felszívódik, a protézis süllyed. Gyakran észlelhetjük, hogy a műfogak behelyezése után a kellemetlen ütközés, feszülő, nyomó érzés megszűnik, ha a fogakon megfelelő módon köszörülünk és a harapást e helyen alacsonyabbra vesszük. Gnathodynamikai számításaink alapján érthető, hogy az állkapocs kisebb felszíne lemezes protézisek alatt kevesebb nyomást viselhet el, mint a felső állcsont. Ennek megfelelően az alsó állcsonton a keskeny alaplemezen néha kevesebb műfogat (csak 12-t) és csak keskeny, éles kontúrokkal bíró őrlőket helyezünk él. A 2. nagy őrlőt el is hagyhatjuk, vagy nem hozzuk szoros záródásba az antagonistákkal. A rágóizmok akkor képesek a legnagyobb erőkifejtésre, ha bizonyos optimális távolság van az izomrostok eredése és tapadása között. Ennek 5- ábra.
