Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
AZ ÁLLCSONTOK ELVÁLTOZÁSAI LEMEZES PROTÉZIS ALATT 91 vagy vízszintes, nyílirányú occlusalis felszínen állítjuk be a műfogakat, az izomműködést ezzel zavarjuk, nincs jó egyensúly. Igen káros hatású a csontszövetre, ha a műfogsorokon túlzott mélyharapást alkalmazunk a frontfogakon, megfelelő előreharapás nélkül. Oldalmozgás ilyen müfogsorral alig lehetséges, mert a frontfogak összeakadnak, ütköznek. Csak nyitócsukó mozgást végezhet a paciens. Ideálisnak tekinthetjük az olyan fogfelállítást, amidőn a rágófelszíni haránt- és nyílirányú görbék harmonikusak az ízületi mozgással, illetve kombinált előre- és oldalmozgás közben a rágófogak símán csúszhatnak el egymáson és nem érvényesülnek elmozdító, billentő, hatások. A dislocatiot okozó, a protézist eltoló és billető erők rágás közben állandó traumát okoznak. A káros irritatio a gerincek csontszövetében pusztulást, felszívódást okoz. Őrlőmozgás közben a gerinceken főként a harántirányú, vízszintes, a protézist eltoló mozgás káros hatása érvényesülhet, ha nincs kiegyensúlyozott, jó articulatio. A hibás illeszkedés okozta ütközés, vagy a túlzottan, helytelenül laposra, szélesre, életlenre csiszolt őrlők felől az alaplemezre ható erős nyomás a lágyrészek (a csonthártya) összenyomását okozza. A túlzott, nem stimuláló nyomás következménye idővel csak csontfelszívódás lehet, a szervezet így próbálja a megzavart szövetegyensúlyt helyreállítani. A decubitusoknak az esetek jelentékeny részében nem csupán az alaplemez túlméretezése az oka, hanem a hibás, traumatikus occlusio. Természetesen vastag, mirigyes, zsírszövetet bőven tartalmazó lágyrészek sokkal inkább alkalmasak a nyomás elviselésére, mint a sorvadt, vékony nyálkahártya. Ha tehát a paciens túlzottan lefogyott, ez protétikailag is kedvezőtlen körülmény és igyekezzünk vitaminadagolással, jó táplálással az állapoton javítani. Rugalmas szövet a zsírszövet és a mirigyes zónák, amelyek az alaplemez és a csontszövet között pufferrétegként működnek. A gnathodynamika alapját képezi az a jelenség, hogy célszerű arány, összefüggés van az aktív, abrasiót szenvedő, lekopó rágófelszínek és a támasztó gyökérfelület nagysága között. A rágónyomás átvitele szempontjából értékes adatokat nyerünk, ha a fogkoronák felületének, a rágófelületnek és a csontban megtámasztott gyökérfelületnek a nagyságát összehasonlítjuk'. A felületek nagysága négyzetmilliméterekben átlagosan a következő: I. 2. 3-4-5-6. 7-8. Felső zománccal fedett anatómiai korona........................... 24O 195 235 225 215 33° 300 260 Alsó anatómiai korona........... I4O 145 200 195 205 З40 305 300 Emberi koponyákon végzett vizsgálatok alapján mérsékelten kopott fogazatban a rágófelszínek (amelyek jól működő fogazatban articulatioba jutnak az antagonistákkal) és gyökérfelszínek átlagos méreteit mm2-ben az alábbi táblázat foglalja össze : Rágófelszín méretei Gyökérfelszín méretei felső alsó felső alsó Első kisőrlő .................. 33 3° I7O 135 Második kisőrlő........... 30 35 155 150 Első nagyőrlő .............. 84 89 385 42O Második nagyőrlő .... 77 74 34° 310 Harmadik nagyőrlő . . 55 73 I9O 295
