Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
90 DR. MOLNÁR LÁSZLÓ Lemezes íogművek alatt a csontszövet eltűnése hibás, traumas occlusio következtében támadhat, vagy pedig amiatt is, hogy a lemez a szélein szorosan belevág a nyálkahártyába és a hajszálerek strangulatióját okozza. A lágyrészek burjánzása a protézis alatt részben tisztátalanság, szénhidrátok bomlása, gombatelepek szövése folytán is támadhat, pl. lepedékes, porózus kaucsuklemezek hosszas viselése folytán. Máskor azonban a fogmű egyenetlen megterhelése okozza a granulatiot. Ennek tipikus példája az az eset, amidőn a felső teljes lemezes fogsorral szemben csak az alsó 6—8 természetes fog áll és a felső frontalis gerincet és áthajlást túlzott nyomás, a lemez billegése folytán gyakori sérülés éri. Ilyenkor az íny ezen a területen a csonthártyával együtt erősen burjánzik és a lötyögő, laza, vérzékeny sarj szövet alatt a csontszövet hamarosan kezd felszívódni. Hasonló tüneteket okozhat az is, ha a lemez széle valahol rosszul formált, a frenulumot, vagy az izomtapadások helyét sérti. Az állandó irritatio, decubitus jelenléte idővel szintén körülírt csont pusztulást okozhat. Unilateralis rágás, féloldali keresztharapás, a szemfogak vagy egyes őrlők hibás záródása, a csücsök túlzott összeakadása (interdigitatio) oldalmozgáskor nemcsak a fogmedernyúlvány csontszövetében okozhat elváltozásokat, hanem a felhágó ágban, a fejecsen és a fossa articularisban is. A compact (corticalis) réteg lassanként elvékonyodik, a condylus csontszerkezete megváltozik, a meniscus akár ki is lyukadhat. Ha a lemezes fogsort viselő állkapocs jobb- és baloldali elmozdulása akadályozott, a páciens főként csak nyitó-csukó mozgással próbál rágni. Magas csücskök esetén a verticalis rágónyomás is részben oldalirányúvá alakul és ez a körülmény a gerincek gyors pusztulását okozhatja már i—2 év alatt is. Az állcsontgerincek magassága csökken (akár 3—4mm-rel), de oldalfalaik is elvékonyodnak, a haránt átmérő is rövidül. Hasonló káros következményekkkel jár a kemény porcellánfogak csattogása, ütközése, vagy a durván megcsiszolt rágófelszínek összeakadása, a porcellánfrictio, amelyet a porcellánfogak igen nagy, az üveget meghaladó keménysége folytán a működés hatása egyáltalában nem képes kopás révén kiegyenlíteni. A fogművek stabilitása a jól elkészített alaplemezen kívül főként az izomműködés által a fogakon keresztül közvetített rágónyomás helyes elosztásától függ. Minél nagyobb felületen, minél egyenletesebben oszlik el a nyomás, annál kisebb és kevésbbé káros hatás érvényesül a csontalapzatra. A műfogakat tehát úgy kell felállítanunk, hogy az állkapocs fogai a felső fogakkal minél több helyzetben, a tér minden irányában végzett elmozdulások közben jussanak jó artikulációba. Az állcsontokon tapadó izmok és szalagok hossza és tónusa, továbbá az arcvonások harmóniájának helyreállítása megszabja a harapási magasságot, amelynek optimális meghatározása a működés szempontjából igen fontos. Prentiss szerint a rágósík meghosszabbítása a foramen mandibularen halad keresztül. A rágófelszíneket megfelelő magasságban, továbbá nyílirányú és oldalirányú dőlésben kell beállítanunk. A m. masseter húzási irányának eredője a jól formált, természetes fogazatban merőleges a Spee-görbe középső részére. Ha tehát igen lapos, 4. ábra. 72 éves ember jól megtartott felső állcsontja 10 éves protézisviselés urán. Az alaplemezen keskeny, éles fogak vannak, a 2. nagyőrlő nincs pótolva. 3. ábra. A harapás süllyedése részleges protézisen (5 év alatt).
