Fogorvosi szemle, 1948 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1948-02-01 / 2. szám
A PROTÉTIKA KÉNYES KÉRDÉSEI 47 Beszéljünk először az artikulációról. Ha őszinték akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy a laboratóriumoknak majdnem mindig csak az ú. n. centrális okkluziót adjuk meg" és legtöbbször ezt sem pontosan. A különböző műfogásokra, melyek ennek pontos megállapítását lehetővé teszik, itt kitérnem helyszűke miatt nem lehet, de meg kell jegyeznem, hogy ha helyesen is állapi tottuk meg a centrális okkluziót, evvel csupán feladatunk egy részének tettünk eleget. A jó fogsornak az egyéni rágópályát is figyelembe kellene venni, ilyen fogsorok pedig alig készülnek, bár a Wustrow-íéle Kaubahnträger az individuális artikulációval készült fogsorok elkészítését egyszerű, könnyen érthető és ezáltal bárki részéről gyakorolható módon, könnyűszerrel lehetővé teszi. (Lásd: F. Sz. 1947. 3. sz.) Mellőzhető lesz majd, vagy legalább is inkább elengedhető az egyéni rágópálya beállítása, ha á ma még leginkább használatos porcellán fogak helyét könnyen kopó anyagból készült fogak fogják elfoglalni, amilyen pl. az aluminium, amellyel a budapesti klinikán Máthé prof. kezdeményezésére Molnár folytatott kísérleteket. Mint kuriózumot említem meg, hogy az O. T. I. fogpótlási osztályán egy ízben egy aluminium öntő munkásnak a szájában találtam alumíniumból öntött teljes alsó fogsort, melyet eltört kaucsuk protézise helyett ő maga készített. A fogak nagyszerűen mutatták a rágással becsiszolt artikulációs felszíneket. Hasonló célra mint az aluminium, szolgálnak az akrilát származékokból készült fogak, amelyek a természetes fogakhoz hasonló színük miatt, még alkalmasabbak e célra, mint az aluminium. Ha tehát az individuális rágópályát a fogsorok készítésénél figyelmen kívül hagyjuk, akkor legalább arra kell gondot fordítanunk, hogy az egyik fogsor fogai műgyantából készüljenek. A helytelen artikulációval szerkesztett fogsorok hibái a legszembeszökőbb módon természetesen a teljes protéziseknél jelentkeznek, ami sokakban azt a hamis érzést kelti, mintha részleges protéziseknél ennek a kérdésnek kisebb jelentősége lenne. Hogy ez az álláspont mennyire helytelen, az azt hiszem, bizonyításra sem szorul. A részleges lemezek készítéséről szólva, fel akarom hívni a figyelmet az ú. n. mezio disztális v- approximalis kapocsra, amelynek tartása kifogástalan és kozmetikailag — miután alig látható — a legszebb. Ennek ellenére — bár kaucsuk lemezeknél ép oly jól használható, mint fém lemezeknél — csak elvétve készül. A pillérfogakat nem minden esetben szükséges koronával borítani- Ha zománcuk teljesen ép, állásuk és formájuk megfelelő, elengedhetjük a koronát. Ilyenkor azonban csak drótkapcsokart szabadna alkalmaznunk, mert ezek ételretenció szempontjából kevésbé veszedelmeseik, mint ai lemezkapcsok. Utóbbiak ugyanis haránt irányban nem hajlíthatok, széleik tehát mindig elállnak. Feltétlenül be kell koronáznunk azokat a fogakat, melyek eldültek, ahol tehát ia fogak tengelyének állását korrigálni kell. Az extrakciók utáni várakozási idő tekintetében a vélemények igen meg oszlók. A fogorvosok egyéni felfogásuknak megfelelően váltakozó ideig várnak a lemezes fogpótlások elkészítésével. Véleményem szerint ez a várakozása idő általában túl hosszúra van méretezve. Tapasztalatom ugyanis az, hogy a protézis viselése gátlóan hat a fogmeder csont sorvadására. Ez érthető is, ha tekintetbe vesszük, hogy az atrófia fő oka az inaktivitás, amely a szerv vérrel való ellátását, tehát táplálkozását rontja. Ha a fogmeder-nyúlványon protézis fexszik, a csontot ingerek érik és ily módon a vérellátása sokkal jobb lesz. A sebek ellátására természetesen nagy súly helyezendő, értve alatta az éles csontszélek extrakdó utáni lesimítását, esetleg a sebek összevarrását. A fentiek
