Fogorvosi szemle, 1948 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1948-02-01 / 2. szám
AZ ALSÓ ÁLLCSONT CSONTPLASZTIKAJA Í3 dánt trois mois et enfin de ^application de la prothese, qui en assure le fonctionnement. On doit éviter l’emploi de toute matiere non résorbéable a la fixation du greffon. Un bon ajustement des extrémités des os est atteint par un traitment convenable et il ne faut appliquer de ligature de cat-gut que dans un cas extreme. A protetika kényes kérdései írta: Dr. DEÁK LÁSZLÓ, OTI rend. int. főorvos. A protetika az utolsó években lényeges változásokon ment keresztül. A fogpótlási és általában a fogorvosi tudomány odáig jutott, hogy a nagy felfedezések ideje lejárt és a részletkérdések kidolgozása került előtérbe. Meg kell vizsgálnunk tehát mindenekelőtt azt, hogy vájjon a tudomány mai álláspontjának, a kialakult és megalapozott elméleti igazságoknak és tapasztalatoknak megfelalnek-e jelenleg alkalmazott módszereink. I. RÉSZ. Koronák és hidak. Általánosan tudott dolog, hogy a két résziből készített koronák jobban zárnak, mint'az egy részből préselt korona, mert a gyűrű a fog nyakához pontosabban 'illeszthető. A koronák legnagyobb része mégis egy részből készül. Az egy részből készült korona fő hátránya azonban nem is a nyaki részének nehezebben adaptálható volta, hanem rágófelszínének az artikuláció szempontjából tökéletlen kiképzése. Áz úgynevezett „visszaharapás“ ugyanis csak a centrális okkuziót határozza meg. Az artikulációt kénytelenek vagyunk utólag becsiszolni, mégpedig, miután a préselt koronák rágófelszíne (javarészt ugyanis ilyenek készülnek) nem nagyon vastag, az antagonists artikulációs pontjainak lecsiszolása által. Ez a legtöbb betegnek nem tetszik, bár tény az, hogy az artikulációs pontok lecsiszolásával a fogat nem károsítjuk meg lényegesen, lévén ezek öntisztuló felszínek. A betegek mégis ^Italában olybá veszik e műveletet, hogy a hibás koroná^az egészséges fogak megrongálásával akarjuk használhatóvá tenni. Mi tehát a helyes módszer borító koronák készítésénél? A korona két részből és lehetőleg aranyból készüljön. A gyűrű adaptálása után kék viasszal fedjük be a szájba helyezett és adaptált gyűrűt. Ezután rágatjuk a beteget, aki ilyen módon saját maga alakítja ki a korona rágófelszínét, amit azután ugyancsak aranyból megöntünk. Ilyen módon gyönyörű artikulációs rágófelszínű koronát kiapunk. Ha az arany gyűrű helyett kadmium gyűrűt használunk, a koronát egy darabból készíthetjük. (Wustrow-) Fehér fémből az öntés nehezebb, de kivihető. Itt természetesen csak az egy részből öntött korona jöhet szóba. Lényeges része a koronának a kontakt pontok gondos kiképzése is. Ha a korona széle az Ínyre nyomást fejt ki, annak atrofiája következik be. Emiatt zománccal nem takart, karieszre hajlamos gyökérrészek kerülnek felszínre. Az atrófia sokszor oly mérveket ölt, hogy a fog meg is, lazul, különösen akkor, ha a korona szélét mélyen toljuk az íny alá, úgy, hogy a liga mentum circulare ia korona behelyezésekor megsérül. A gyűrű szélének fél milliméternél mélyebben nem szabad a foghús alá menni. Ezt a szabályt mégis sokszor áthágjuk. Az iny alatt szűkülő gyökerek esetén a korona széle feltétle
