Fogorvosi szemle, 1948 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1948-02-01 / 2. szám
38 DR. DAN THEODORESCU ES DR. VALERIAN POPESCU Az alsó állcsont csontplasztikája Írták: DR. DÁN THEODORESCU, a bukaresti Stomatológiai Intézet igazgatója és DR. VALERIAN POPESCU, a Stomatológiai Klinika tanársegéde. Az alsó állcsont ívén keletkezett és csonthiánnyal szövődött folytonossági hiány, amely ritkábban a szokásos traumás sérülések, gyakrabban, lövési sérülés, nagyobb osteomyelitis-^s seqester leválása, vagy daganatszövet műtéti eltávolítása révén jön létre, kielégítő módon csak csontpliasztika segítségével pótolható. A csonthiányt más területből vett csontdarabbal pótoljuk s ezzel biztosítjuk az alsó állcsont bonctani helyreálllítását és eltüntetjük a jelentős működésbeli és kozmetikai hibát. Az alsó állcsont rajzolatának megváltoztatásával és a törvégek elmozdulásával keletkezett arctorzulás megszüntethető ilyen módon. Helyrehozható ugyancsak a gyakran igen kifejezett beszéd-, nyelési és rágási zavar is a kóros mozgathatóság megszüntetésével, illetve az alsó állcsont merevségének visszaállításával. A törvégek közé kerülő csontdarabnak egyrészt ki kell töltenie a csonthiányt, másrészt kellő ellenállásúnak kell lennie ahhoz, hogy ,a! törvégeket olyan távolságban tartsa egymástól, amennyit a kérdéses ív normális nagysága megkíván. Plasztikai csontanyagként felhasználható-e valamelyik törvégből vett nyeles állkapocs-autotransplantatum. (M о r e s t i n) alakjában, vagy szabad autotransplantatum, amely lehet tibia transplantatum (D é 1 a g é n i e r e - A 1 b e e) medencecsont transplantatum (Lind emann, H. Giles, Dan Theodorescu) vagy bordaátültetés (I m b e r t és Real, I. J i a n u). Kivételesen használtak ilyen célból homo- vagy hetero-transplantumokat, pl. os purumot, os nóvumot stb. Leriche és Policard, Jacobovici stb. vizsgálatai kiderítették, hogy a plasztikai célból felhasznált csont sorozatos átalakuláson megy keresztül, amíg biológiai (anatómiai és funkcionális) szempontból a hiány helyét betölti. A transplantatum, amely lényegében holt csontdarab, minden táplálkozási összeköttetés nélkül előbb fibrines, majd kötőszövetes kapcsolatba kerül a gazdacsonttal; a Havers-csatornákon keresztül a kötőszövet, újonnan képződött erek kíséretében behatol a transplantatumba. Oszteolitikus és oszteoklasztikus folyamatok segítségével a transplantatum csontos alapanyaga felszívódik, a transplantatum fellágyul, hogy majd benne kemény mészanyag rakodhassák le, azaz, hogy egy újabb csontosodás következhessék be. Az így keletkező új csont felépítésében részt vesz tehát egyrészt a gazdacsont, kötőszövetes — eres hozzájárulással, másrészt a transplantatum. Ez a biológiai átalakulás átlagban három hónapot vesz igénybe és ahhoz, hogy a folyamat jó feltételek mellett mehessen végbe, szükséges, hogy a transplantatum ágyát lágyrészek képezzék, hegszövet ne legyen a környezetben, a vérellátás biztosítva legyen, a felfrissített törvégek mentői nagyobb kiterjedésben és szorosan feküdjenek a transplantatumhoz. Kívánatos, hogy a transplantatum minél szivacsosabb -és csonthártyája minél nagyobb kiterjedésében megtartott legyen, mert ez elősegíti az új csont képződésének folyamatát. Amennyiben a transplantatum nem esik át a fenti felszívódási folyamaton, úgy ágyába nem illeszkedik be, mint megtűrt szerep és Leriche kifejezésével élve, nem transplantatum, hanem protézis. A transplantatum tökéletes megtelepedéséhez szükség van az újonnan képződő erővonalainak olyan elhelyezkedésére, mint ép viszonyok között, tehát az erővonalaknak folytatniok kell a törvégek erővonalait. Ez biztosítja a transplantatum harmonikus beilleszkedését az állkapocsba. Az erővonalak ilyen alakulását a műkedés biztosítja, azaz az állkapocs-mechanika tényezőinek és a rágás tényezőinek érvényesülése. Eszményi szem- * * Előadás az Arkövy Emié к kongresszuson.
