Fogorvosi szemle, 1948 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1948-02-01 / 2. szám
A KIVEHETŐ RÉSZLEGES FOGPOTLAS KRITIKAJA 35 hetek múlva következik be. Az állandó nyomás okozta eorvasztóhatás beállta előtt a végső nyálkahártyaállapot semmiféle lenyomati eljárással nem rögzíthető. Ezt a tényt kórtani vizsgálatok is bizonyítják. Giger vizsgálatai tehát a nyálkahártya összenyomhatóságáról e végső állapotra vonatkozóan nem érvényesek. A nyálkahártya megváltozhatóságát tehát primär összenyomhat óságra és secundär atrcphiára kell felosztani. Második kérdés, mely a nyálkahártya megváltozhatóságával áll összefüggésben, a protézisnyomás alatti csontsorvadás. Nem tisztázza ezt a kérdést, ha nem idevágó kórtani fogalmakra támaszkodunk. így megokolatlan hypothezis Elbrecht álláspontja, mely szerint parodontózis esetében az állcsonton is intenzívebb resorptdós hajlamot tapasztalunk. Ilyen hypothezis alátámasztására az alveolaris csontnyúlványt az alveolaris gerinccel gyakran tudatosan öszszecserélik. Ez két teljesen különböző fogalom. Bebizonyított tény, hogy a húzóerővé átalakult nyomás csak a parodontiium csontépítményében érvényesül és a teljesen máskép alkotott és felépített alveolaris gerincre semmi,féle hatással sincsen. Természetesen minden csont, melyre az izom húzóereje hat, megfelelő trabecularis felépítésű. így még az állcsontok teste is alakulhat ott, ahol izomtapadások vannak. A fogatlan állcsontgerincet azonban sem fogak sem izmok munkája nem terheli, struktúrája tehát egészen más. Éppen úgy helytelen B. Müller gondolatmeneté is. Ő Gámán vizsgálataira támaszkodik és azokat félreértette. Ezek kizárólag az alveolaris nyúlványra vonatkoznak, mert ott észlelhető csupán húzónyomóerő hatására a parodontiumra jellemző csontátépítő folyamat. Gámán ezt nem vonatkoztatta és nem is vonatkoztathatta a proe. alveolaris* lebontása után visszamaradó állcsontgerincre. Ennek inkább az ellenkezője látszik igaznak. Ha! az alveolaris gerinc egyenletes megterhelést szenved, akkor egészséges reakció következtében megvastagodik a csonthártya, ellenáUóbb lesz nyomással szemben és végeredményben az állcsont pars compactaján is támadhat bizonyos fokú megvastagodás. Ezen a tényen az sem változtat, ha a beteg fogait parodontózis következtében vesztette el. Hamis az a felfogás, amely az állcsontnál ható nyomóerőt mindenképen károsnak tartja. Az állcsontok csonttömegére csak abnormálisán nagy nyomóerők hatnak kórosan, mint bárhol a csontvázon. Ezért csak olyankor látunk az alveolaris gerincen körülírt csontsorvadást, ha; azt egyenetlen megterhelés éri. Éppen az egyenetlep megterhelésre kell rámutatnunk, mert ez a kérdés punctum saliense. Ez bat kártékonyán ia nyálkahártyára is. Biológiailag helytelen, ha ezt a kérdést kompromisszumokkal akarjuk megoldani és erőltetett okoskodással sietünk a vegyes megterhelés! forma alátámasztására. A támfogakon a káros hatás* főkép azok billentésébeh jut kifejezésre. A protézis süllyedése folytán a kapocskarok és támaszték ugyanis billentő hatást fejtenek ki. Ismeretes, hogy a maradékfogazat merevítését szolgáló módszerekkel ez a káros1 megterhelés — ha szükséges — a maradékfogazat DENTARIA R.T. Fogorvosi berendezések, műszerek és vegyiszerek gyára 0)eiital/)efm t Budapest, IV., Kossuth Lajos-utca 11 sz. Telefon: 185-04t
