Fogorvosi szemle, 1948 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1948-01-01 / 1. szám
HÁZIÁLLATOK FOGRENDSZERÉNEK SAJÁTOSSÁGAI 21 a hosszúság fokozatos csökkenése, majd növekedése, teknős fogkonást, többszörösen hullámos fogkopást okoz. Fogtörés a metszőfogakon gyakori ütés, összeütközés következtében. Lovak metszőfogai néha jászolrágás közben törnek. Az őrlőfogak törése szájba jutott idegen tárgyra való harapás következménye lehet. Erőművi behatásra bekövetkező fogtörés sertésben ritka, kutyában gyakori. Fogszú lovakban gyakori és szinte kivételi nélkül az őrlőfogakon fordul elő, leggyakrabban az első molárison és a harmadik praemolarison. A fogszú az őrlőfogak oldalain, a zománcredők közé betüremkedett cementállományban kezdődik, innen terjed reá a zománcállományra, majd a dentinoszlopokra. A rágófelületen a fogszú legtöbbször a cementállományból indul ki. Húsevők fogának egész koronáját zománcállomány vonja be, a fogszú vagy a zománc át terjed a fog dentinállományára, vagy a zománc sérülésein át beható okok hatására mindjárt a dentinállományban kezdődik. A fogszú húsevőkben és a többi háziállatban jelentékenyen ritkább bántalom, mint lóban. A jogbélgyulladás szűk gyöké'rcsatornájú (fogaikban, mint amilyian a húsevőké és az idős növényevőké, huzamos ideig a fogüregre szorítkozhat, tág gyökércsatorna esetén, fiatal növényevőkben, a gyulladás csakhamar a fogmederre terjed. Fogkőképződés lóban és kutyában, különösen idősebb korban nagyon gyakori. Lovakon leginkább a felső kis őrlőfogak, külső felületén és az a"varfogakon, kutyában az agyarfogakon,, metszőfogakon s a felső tépőfogon, de nem ritkán az összes fogakon keletkezik. Marhán 'csak a metszőfogakon képződik fogkő. Rendesen lemezes szerkezetű, növényevőkben! szénsavas, húsevőkben foszforsavas mészből áll és sok szerves anyagot, egyebek között hámsejteket, növényi rostokat, szőrszálakat is tartalmaz. Növényevőkön gyakran csillogó, sárga, barna veigy fekete (vasoxydtól). A fogkő növényevőkben csak ritkán okoz bajt, húsevőkben ellenben az ínyen gyakran; fekélyt, sorvadást okoz, ami miatt később a szabaddá lett fogmederben gyulladás indul meg. A fogmeder gennyes gyulladása különösen lovakban gyakrabban ad alkalmat orvosi beavatkozásra, mint a fogszú és majdnem kivétel nélkül az őrlőfogak fogmedrében fordul elő, az alsó fogsorban a P/3 vagy az első molaris (M/l) fog medrében- Leggykoribb fertőzési mód az, hogy a fertőző anyag az ép fogmederbe az ép fog mellett a fog és az íny között hatol be. A fogak távolállása, fogkő, a fog meglazulása, szabálytalan fogkopás elősegítik a bántalom keletkezését. Kutyában és macskában a. fogmedergyulladás többnyire egyidejűén több fog medrében kezdik, a metszőfogakon is. Rendszerint kiterjedt fogkőképződés az oka. Az íny gyulladását az íny sebei, zúzódásai, idegen tárgy. éles taksrmányrészek, fogreszelés, kiálló fogélek, fogcsúcsok, túlnőtt fogak, sebzésekhez társuló fertőzés, takarmány beékelődése a fog és az íny közé, okozzák. Az ínyből kiinduló daganatok, epulisok az állcsonti üregekre, kemény szájpadlásra, orrüregre terjedhetnék, amikor orrfolyással jár a bántalom; kutyában gyakoriak. A fogbántalmak, betegségek, rendellenességek orvoslására leggyakrabban lovon és kutyán, ritkábban marhán jut alkalom, míg sertésen a fogak orvoslásának kevés a gyakorlati jelentősége. A háziállatokon az orvoslási mód, eljárás nagyon különbözik az embergyógyászatban szokásos és alkalma zásban levő eljárásoktól, különösen technikai téren. Állatorvosi Kar. Budapest, VII., Rottenbiller-u. 23.
