Fogorvosi szemle, 1948 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1948-01-01 / 1. szám
20 DR. KOVÁCS GYULA Számfeletti fog fejlődhetik a fogsorban, a fogsoron kívül. Lovon nem ritka, hogy az alsó vagy felső fogsorban 7 metszőfog va% de ennél több, 10 metszőfog is lehetséges az alsó fogsorban mind lóban, mind marhában. Lóban első praemoláris fog gyakori. Sertésben és Húsevőkben a foghíjas szélen 1—1 számfeletti fog (farkasfog) gyakran található. A fogsoron kívülj fogak a buccalis vagy a lingualis felületen helyeződnek-Mint különösebb fejlődési rendellenesség fordulnak elő lóban a fogmedrektől távol helyeződő fogak, igy gyakran a halántékcsonton a fültő alatt, ritkán az állcsonti üregben, a felső ajakban, sőt a petefészekben, herében is. A számfeletti fog ae ajkakat, a nyelvet sértheti, antagonista fog hiányában szabálytalanul kopik, túlnő. Hiányos fogazat, a rendesnél kevesebb fog, fejlődési rendellenességként leggyakrabban kutyában, ezenkívül marhában fordul elő. Lovon többnyire csa|k egy-egy őrlőfog hiányát észlelték. A fogak szabálytalan helyeződésének minden alakja előfordul a háziállatokon; talán említésre érdemes, hogy e rendellenességek között két fog helycserélése (transpositio) csak1 azokban az állatokban ismerhető fel, amelyeknek egyes fogai jellemző alakúak, így a kutyák fogain. A fogak távolállása (diastasis), a|z állcsontok szabálytalan állása (kampylognathia. prognathia, mind előforduló rendellenesség a háziállatok fogazatán. A pont у fogazat <(prognathi superior, brachignathia inferior) lovon gyakori és súlyosságának fokához képest a metszőfogak részben vagy egyáltalábn nem érintik egymást; szabálytalanul kopnak, túlnőnek, kampószerűen görbülnek, amiben a csontok rendesen észlelhető meghajlásának is szerepe van. A legelői helyeződő kis őrlőfog csak részben érintkezik az alsóval, ezért elülső része túlnő, az utolsó alsó őrlőfogak viszont a hátulsó része nő túl. Lovon, gyakori rendellenesség. A prognathia inferior, mint fiziológiai jelenség, észlelhető lovakban a 9. és 15. évben, mely dőszakokban az állkapocs előrenyomulása, a felső szegetfog hátulsó sarkán a hiányos kopás miatt az alsó P/l elülső, a felső M/3 hátulsó sarkán kisebb-nagyobb csúcs, ú a. „harapócs“ keletkezik, amelyet az állatok korának meghatározásában figyelemmel kísérünk. Ilyen fiziológiai csúcsképződés marhában nincs. A fogak kopása a növényevő háziállatokban, különösen pedig a lovakban, gyakran szabálytalan és különböző rendellenességek keletkezésére ad alkalmat, többnyire az őrlőfogakon. Az őrlőfogak rágófelülete lovakban ferde. A felső őrlőfogsor külső széle lés az .alsó fogsor belső széle erősebben kiemelkedik az ínyből, úgyhogy a kétoldali fogsor rágófelületeinek síkjai egymást a kemény szájpadlás alatt tompa szögben metszik. A felső őrlőfogak rágófelületeinek külső széle mintegy V* cm-rel kijjebb áll, mint az alsóké. Marhában a rágófelületek szintén ferdék és a felső fogsor fogai még kijjebb helyeződnek, úgyhogy az alsókat alig érintik. Ezek az anatómiai viszonyok adnak lehetőséget az állkapcsok aránytalan közelsége vagy a rágóizmok kevéssé kiadós volta (állkapocsízület bántalma) miatt az éles, ollós fogkopás kifejlődésére. Éles fogkopás esetén mindkétoldali fogsor összes őrlőfogain, vagy. legalább is a fogak többségén élek keletkeznek, a felső őrlőfogak külsőszélén, az alsó őrlőfogak belső szélén. Az éleken a zománcredők, különösen azok sairkai, mint hegyes csúcsok állnak elő. Az éles fogkopás miatt a száj, a pofa nyálkahártyáján súlyos sérülés, folytonossághiány, fekély keletkezik. Ollós fogkopás esetén az őrlőfoguk rágófelületei túlságos mértékben ferdék, ezért a száj zárásakor az őrlőfogak ollószárak módjára egymás mellé nyomulnak. A rendelleneség kétoldali vagy egyoldali lehet. Az éles fogkopás lóban gyakori alakja sertésben ritka. A metszőfogak ferde kopása kutyában fordul elő. я fog koronája a fog nyakáig ferdén lekopik. Az őrlőfogakon rendellenes foekopás ritka. A fogak hosszának ugrásszerűen változó különbözősége lépcsős fogkopást,
