Fogorvosi szemle, 1948 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1948-01-01 / 1. szám
HÁZIÁLLATOK FOGRENDSZERÉNEK SAJÁTOSSÁGAI lft к ezt ében a fogak mindhárom állománya kopik. A növényevőkön a rágófel liléién kiemelkedő zománcredő rágás közben kevésbbé kopik, mint a rágófelület többi részét lailkotó dentinállomány s ily módon a rágólapon bizonyos csipkézettséget kelekezik, ami a rágófelületet nagyobbítja. Amikor rágás közben az őrlőfogak egymás felett oldalirányban elmozdulnak, a harántul helyeződő, marhában félholdalakú kemény zománcredők egymás oldalán, a felső félholdakikú zománcredők csúcsai az alsó félholdalakú redők vájt részeiben mozdulnak el. Ily módon a zománcredők a legeredményesebben őrölik meg a táplálékot. A rágófelületek nagyobbításához hozzájárulnak még a korona szélein levő barázdákban helyeződő fogoszlopok is. Amíg a fog gyökércsatornája állandóan nyitott és tág marad, a fog tartósain táplálkozik, állandóan nő. Az ilyen fogon ekkor valóságos a hossznövekedés, a fogbél odontoblast sejtjei folytonos primaer dentint termelhetnek (sertés agyarán). Sokkal több fogon azonban a dentin tömegesebb képződésével a fogbélüreg kisebbedik, idősebb korban a fogbéllel együtt el is tűnik, a foggyökércsatorna szűkül s ekkor a fog további növekedése megszűnik. Sok fogon ai fogak kezdődő használatával, illetőleg kopásával egyidejűén szűkül a fogbélüreg és a gyökércsatorna; így van ez a kutya fogaim, a marha metszőfogain is a sertések őrlőfogain. A rágófelületek konásával a fog megfelelően rövidebb és rövideb'o lesz a fog intraalveolaris részének rovására. Más fogakon a fogak valóságos hosszirányú növekedése a kopás kezdete után is fairt még egy ideig úgy, hogy ebben az időben a fog hossza többé kevésbbé állandó, minthogy a lekopott rész növekedés útján némiképen pótlódik, amint az a lovak őrlőfogain van. Ez idő után a fog már mind rövidebb és rövidebb lesz. A fogak kibúvása, változása és kopása alapján az élétkor viszonylag biztosan megállapítható, természetesen figyelemmel kell lennünk a korán és későn fejlődöttségre, valamint az állatok tartási, táplálkozási viszonyaira. Korán fejlődés, bőséges táplálkozás gyorsítja э fogváltódást, későn fejlődés és hiányos táplálkozss lassítja azt. A fogváltódás befejezte után az életkort a lovakon a kupa jelenléte, tulajdonságai alapján, s ha a kupa már lekopott, a metszőfogak rágófelületének alakja, a fogak irányulása, a kupanyom a magnyom alapján lehet meghatározni. Előrehaladott korban, legfeltűnőbben az egypatásokon és a kérődzőkön, a fogak koronája lekopik, a fosak hossza azért mégis megmarad külsőleg, mert a fog a kopásnak megfelelően a fogmederből kifelé tolódik, a foggyökér rövidebb lesz. A fogmeder szabaddá lett része csonttal töltődik ki. Idős korban a foggyökér folyamatos rövidülése miatt a fog nem ritkán kiesik- A felső szegletfogak ajaki felületén megjelenő szegletbarázda a ló korának meghatározásában további támpontul szolgál-A háziállatok fogainak, azok szerkezetének, felépítésének, alakjának, helyeződésének, a fogaik igénybevételének, valamint a táplálóknak a különfélesége az ok, amiért a háziállatok fogain annyira különböző rendellenesség, bántalom fordul elő. A fogrendellenességre elsősorban a rágás zavara utal; a rágás szabálytalansága gondos állattulajdonos figyelmét nem szokta elkerülni. Hanyagul gondozott állaton csak az állat fokozatos sovánivodása tűnik fel vagy pedig a csatlakozó fogmedergyulladásból eredő állcsontduzzanat, fogsipoly vagy egyéb súlyos szövődmény kelti fel a tulajdonos figyelmét az állat betegségére. A rágás zavarán kívül megszokott lelet a nyálelválasztás fokozódott volta (nyálzás) és a száj bűzössége, amit elsősorban a szájban, az őrlőfogak között vagy mellett pangó takarmány bomlása okoz. A fogak rendellenességlei a szabálytalan fejlődésben, váltódásban, helye ződésben, kopásban, a fog, az íny, ejz állcsont, állkapocs betegségeiben nyilvánulhatnak.
