Fogorvosi szemle, 1948 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1948-01-01 / 1. szám
DR. KOVÁCS GYULA ú. n- „farkasfog" emelkedik, többnyire azonban nem bújik , ki és nem is vál tódik; a hátuísók állandó őrlő fogak (dentes molares). A kis őrlőfogakat néftieiyek hátulról előre számozzák, aminek semmi ^különös .gyakorlati oka vagy tudományos jelentősége nincs. A lónak, marhának mindkét oldalon felül és alul 6—6, összesen 24 őrlőfoga van; a fogak 8—10 cm hosszúak, közülük az első három váltódó őrlőfog, praemolaris. Mindannyian négyszögletesek, oszlopszerűek, a felsőknek 3—4, az alsóknak 2 gyökerük van, mindegyik külön alvelousrekeszben. Mint zománcredős fogakon, a pofái felületen 3—4, a nyelvi felületen a felső fogakon 2, az alsókon egy barázda húzódik végig. A rágófelületen 4 zománcredő, marhán félholdalakban emelkedik ki. A redők több fog összenövéséből keletkeznek. A sertésnek 4X7—28 őrlőfoga van, az első (Pi vagy Pi) a farkasfogmak, némelyek szerint azonban a szemfognak felel meg, -nem váltódik, a szegletmetszőfoghoz hasonló és állandó, míg a szomszédos 3 kis őrlőfog (pofafog) váltódó; a rágólapon 3 tompa gumó emelkedik ki (bunodont fogazat). A húsevők közül a kutyának a felső fogsorában 6—6- az alsóban 7—7, összesen 26 őrlőfoga van, az utóbbiak közül az első itt is farkasfognak fele) meg. A felső fogsorban ai 4., az alsóban az 5. őrlőfog a legnagyobb (tépőfog), dens sectorius seu lacerans. Az őrlőfogaik oldalt összenyomottak, három hegyük közül a középső ai legmagasabb. A macskának felül 4. alul 3, a kutyáéhoz hasonló őrlőfoga van, közöttük a 3. legnagyobb. A fogsorok ívet, arcms dentalis superior et inferiort, ai secodont és bunodont fogazaton, mint amilyen a húsevőké és a sertésé, felül és alul egyforma; isognath, a lophodont fogazatán azonban, amilyen a ló és a marha fogazata, az alsó ív mindig kisebb és szűkebb, ezért a felső íven belül kerü1 anisoginath foga|zat; ehhez képest a fogak rágófelületei csak részben érintkeznek egymással, nevezetesen a felső őrlőfogaik belső, az alsó őrlőfogak külső fele- Az állkapocs mozgása isognath fogazaton függőleges, anisognath fogazaton harántirányú is, ezzel összefüggően a felső őrlőfogak ajaki felületükön, az alsók a nyelvifelületükön kb. 5—8 mm-rel hosszabbak, a rágófelületek tehát kifelé lejtősek. A növényevők anisognath fogazata az oldialsó irányú őrlőmozgás (ectalis, en talis typus) következtében gyakori oka rendellenes fogkopásnak (éles, ollós fogkopás). A fogak, számukat tekintve, az emlős háziállatokon hanyatló átalakulásban vannak. Kérődzőkön a reductio oka az, hogy az előemésztésben a bei.'dő is segítségére van a fogazatnak, másfelől a fogak fegyverül sem szol gálnak (a szarvak pótolják ezt); kifejezett ai reductio egyes kutyafajtákon és a macskán, amelyen az erős szeglet- és néhány őrlőfogon kívül csenevész, gyenge metszőfogak vannak, a szélső őrlőfogak pedig elmaradnak. A háziállatok fogainak tulajdonságairól az állatok ápldlknzási módja is megállapítható- A növényevők (szemfoga, agyarfoga legtöbíbnvire csenevész vagy hiányzik, a zománcredős őrlőfogak egyenetlen felületüek. Ezzel szemben a húsevőknek hosszú, kúpszerű agyairfogai és zománckupo®, éles, oldalt összenyomott őrlőfogai vannak. Az előbb helyeződő kicsiny őrlőfogak mögött jelentős nagyságú, kiemelkedő fog, a tépőfog, helyeződik, mögötte egy vágj' több széles rágófelületű fog. Minél inkább húsevő egy állatfaj, annál csökevényesebbek az utóbbi fogaik, amelyek a növényi eledelt is fogyasztó húsevőket! jelentősebbek. A tépőfog a kutyában a felső fogsorban я negyedik, az alsóban az ötödik fog, mögötte két széles rágófelületű fog következik. Macskában a húsevő jelleg kifejezettebb, a tépőfog, a harmadik záDfog, után csak a felső fogsorban van még egy jelentéktelen rágófelületű őrlőfog. A minden evők fogazata átmenetet képez a növény- és húsevők fogazata között, az előbb helyeződő fogak a húsevők, a hátrább helyeződök a növényevők fogaihoz hasonlók. Rágás közben a fogak rágófelületének dörzsölődése, csiszolódása követ-IS
