Fogorvosi szemle, 1947 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1947-03-01 / 3. szám

80

Dr. DE CHATEL ANDOR

elhatározzuk-e magunkat extrakcióra, vagy rezekcióra a fizikális és belgyógyászati kezelés előtt, vagy pedig várjuk meg, míg ezen a téren sikert, vagy sikertelenséget látunk? Véleményem szerint csakis egyénileg szabad elbírálni az eseteket és nem lehet szabályt felállítani. Ha a betegnek olyan gyanús foga van, mely tályogos, ési nagyobb veszteség nélkül eltávolítható- akkor ezzel kezdjük a kezelést.

Az akut, igen heveny tünetek között lezajlott burzitis esetekben nem nehéz dönteni, mert annak gyógyulása szakszerű kezelés mellett rövid idő alatt bekövetkezik-e, vagy nem következik be. Sokkal nehezebb a helyzetünk az idült vállmerevségeknél, mert azok hosszú hónapokig, sőt évekig is elhúzódhatnak, és a beteget agyonkézelik, úgy, hogy nagyon nehéz neki azt ajánlani, hogy mindennek tetejébe még megszabaduljon egy nagyon szükséges hídpillérjétől is, esetleg minden haszon nélkül. Megint abban a helyzetben leszünk tehát, hogy hibát követhetünk el úgy a túlságos aktív, mint a túlságos konzervatív beállítottsággal. Ilyenkor kénytelenek vagyunk nem egyszer nyíltan feltárni betegünk előtt ezt a problémát és felelősségünket vele megosztani, ami nem minden betegre tesz jó benyomást. Ismételnem kell azonban, hogy néha kénytelenek vagyunk akarva, nem akarva: a betegnek kárt okozni, csakhogy szabaduljunk attól a lehetőségtől, hogy mulasztást követünk el. A „periarthritis humeroscapularis“ esetekben tehát a dentális gócok szanálásának indikációja, amennyiben fogorvosi szempontból áldozatokat követel, nem abszolút.

Az elmúlt években igen gyakori kórkép volt a tendoviginitisz nem gennyes alakja. Oka elsősorban nyilván a szokatlan testi munka volt, melyre oly nagy tömegek kényszerültek: csomagcipelés, favágás s a többi- Az esetek igen makacsak. A dentális gócfertőzés ma, mikor sok ember nem tudja- rendben tartani a fogait, természetesen fennállhat. Hogy a túlerőltetések mellett milyen jelentősége van, azt ismét csak egyénenként lehet elbírálni. Sem lázzal, sem fokozott vérsejtsüllyedéssel, sem a vérkép elváltozásaival nem jár, úgy hogy abszolút indikációról szó sem lehet. A fogászati beavatkozás elbírálása tehát csak úgy történhetett, mint az előbb felsorolt kórképeknél. Feltétlen eltávolítandó a tályogos, vagy kifejezetten granulo más fog, erősen megfontolandó a pilléreket tartó fogak sorsa.

Fischer Antal kollégám előadásában utalt az iszkiász etiológiájában napvilágot látott újabb felfedezésre, az intervertebrális porcsérv szerepére, úgy, hogy legyen szabad erről a tárgyról kissé bővebben beszámolnom. Amerikai, angol, svájci szerzők nagy statisztikájára alapított véleményem szerint a diszkuishemia kóroki szerepe kétségtelen, és ezt magyar szerzőkkel együtt magam is nagyon valószínűnek kell, hogy tartsam. Ez azonban csak egy ok és nem magyarázza -azoknak a recidiváknak a fellépését, amelyek minden mechanikus, traumás tényező közbejötté nélkül biztosan átfázásnak tulajdoníthatók. Nagyon valószínű tehát, hogy fennálló porcsérv mellett is meggyógyulhat és évekig teljesen nyugalomban maradhat az iszkiász, amíg közbe nem jön valami, ami a nyugvó kompresszióból neuritiszt vált ki. Hogy meghűlés mellett ez lehet gócfertőzés is, az a múlt tapasztalataiból kétségtelen. A dentális