Fogorvosi szemle, 1947 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1947-03-01 / 3. szám

A DENTALIS GÓCFERTÖZÉS STB.

79

Artrózisok esetében a dentális gócok jelentősége legtöbbször kérdéses és statisztikai adatok szerint is kis %-ban mutatható csak ki'. Tagadhatatlan azonban, hogy egyes esetekben kétséget kizáróan szerepet játszik, éppen a góckiírtással elért eredmények tanúsága szerint. Nagyon meg kell fontolnunk, hogy mit cselekedjünk, különösen, ha a gyanús fogak fontos hidak pilléreit képezik. Az indikáció ezekben az esetekben tehát semmiesetre sem abszolút, azonban véleményem szerint elhúzódó és a szokásos belgyógyászi és fizikális kezelésekre nem javuló betegeken a dentális gócok kiirtását mégis csak keresztül kell vinnimég akkor is, ha ennek kilátásai csak néhány %-ban jók. Nehezen fogja ugyanis úgy a reumatológos, mint a fogorvos vállalni, hogy az általa hosszú hónapokon át konzervatíve eredménytelenül kezelt beteg más orvoshoz fordulva, annak kezében radikális megoldással egy csapásra gyógyuljon. Döntésünket tehát el kell halasztanunk arra az időpontra, amikor a beteg gondos kezelés és megfigyelés után arra a meggyőződésre jutunk, hogy a beteg fogak mégis csak kórokként kell, hogy szerepeljenek. Előfordulhat, hogy tévedünk, de azt hiszem, kötelességünknek teszünk eleg|et, amikor ezt a tévedést magunkra vállaljuk, még ha ez a betegnek e,gy költséges hidpillérjébe is kerül.

A degenerativ izületi megbetegedések, tehát artrozisok csoportjába tartoznak a csigolyák ilyen természetű elváltozásai is, melyet spondilozis-шк nevezünk. Klinikailag hátfájásban, derékfájásban nyilvánulnak, valamint nyaki és kar neuralgiáknak képezhetik alapját, amennyiben a csigolyiaközti porcok elkeskenyedése és a csigolyatestek csőrképződése idegkompressziókhoz vezet, a „foramina intervertebralia“ beszűkülése folytán. A gyakorló orvos ilyen esetekben többnyire izomreuma, vagy neuralgia diagnózisát állítja föl és nem mindig van módja Röntgenfelvételek segítségével utána nézni, hogy milyen a csigolyák képe. Sokan vitatják a spondilózis etiológiai jelentőségét, tekintve, hogy idősebb korban (negyven év fölött) a porcok kisebb-nagyobb degenerativ elváltozása fiziológiás, de éppen ezért kell foglalkoznunk azzal a kérdéssel, hogy e mechanikus ok fennállása mellett mi a,z a tényező, ami a nyugvó, panaszokat nem okozó, spondilózisból izomreumát, vagy neuralgiát vált ki. Megint visszatérek Van Breemen állítására, mely szerint a traumának, lehűlésnek, túlerőltetésnek kóroki szerepe után kell kutatnunk, de nem utolsó sorban a gócfertőzést is számításba kell vennünk-További igen gyakori megbetegedés a ,>periarthritis humeroscapularis1’, vagyis a vállak fájdalmas megmerevedése, mozgási korlátozottsága. Az alkut kórkép rendesen „bursitis acromialis“, vagyis „bursitis subdeltoidea“ következménye, a krónikus, sokszor egészen megmagyarázhatatlanul fejlődik ki, főleg középkorú nőknél és férfiaknál. A belső sekréciós zavaroknak és traumának, hűlésnek jelentőségét sok esetben megtaláljuk az snamnézisben, de sokszor hiába kutatunk utána. Ilyenkor kezdünk a gócok után kérdezősködni és miután középkorú egyénekről van szó. dentalis gócot nem ritkán fogunk találni. A fogfertőzés jelentőségének elbírálása ismét nehéz. Nagyon hiányzik a provokációs eljárások (rövidhullám) tökéletes kidolgozása. Kérdés tehát ismét, hogy