Fogorvosi szemle, 1947 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1947-03-01 / 3. szám
78 Dr. DE CHATEL ANDOR izomreuma, továbbá a neuralgiák. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy csak a ma vizsgálati eszközökkel nem mutathatók ki kórszövettani elváltozások, ami nem jelenti azt, hogy ilyenek egyáltalában nem állanak fenn. A következőkben megkísérlem a mozgásszervi betegségiek tömegéből azokat a kórképeket kiragadni, melyek gyakoriságuknál fogva bennünket legjobban érdekelnek a góckérdés megvitatása szempontjából. Akut poliartritisz. Ennek etiológiájában a gócfertőzés a legáltalánosabban elfogadott és Graeff monográfiájában szereplő egyik esetében az akut poüartritiszt éppen gennyes fogfertőzésre tudta visszavezetni. Annak ellenére, hoigy nagy statisztikák szerint, az eseteknek csak mintegy 20%-ában szokott a fertőző gócok eltávolítása a beteg számára gyógyulásit és hasznot jelenteni, azt hiszem Magyarországon nem fogunk olyan orvost találni, aki ilyen betegnek gennyes, vagy granulomás fogát el ne távolítaná. Hogy adott esetben a rezekció elegendő-e, vagy talán jobb is, mint az extrakció, azt nem akarom megvitatni, mert saját tapasztalataim e téren nem meggyőzőek. Az akut poliartritiszekre tehát elmondhatjuk, hogy a dentális gócok kigyógyításának indikációja absizolut megvan. Kérdés csak az, hogy mikor történjék. Ma azon az állásponton vagyunk, hogy igyekszünk ugyan bevárni az izületi gyulladások aktiv szakának lezajlását, ia góckiírtást azonban mégis: minél előbb elvégezzük, mert sokszor tapasztalhatjuk, hogy éppen a góc jelenléte akadályozza a folyamat teljes megnyugvását. Krónikus poliartritisz. Szokásl megkülönböztetni a primer és szekunder krónikus poliartritiszt. Az első láz nélkül, vagy csekély hőemelkedéssel kezdődik és szinte észrevétlenül kúszik egyik Ízületről a másikra, jellemzően a kézujjakon szimetrikus, orsószerű duzzanatokkal, később ulnaris deviációkkal. A szekunder poliartritisz viszont lezajlott akut lázas poliartritisz maradványaként lokalizálódik egyes ízületekben, azoknak kontraktúráját, deformitását eredményezve. Gócfertőzés szempontjából az akut, poliartritiszhez hasonlóan abszolút indikáltnak tekintjük a fókuszok kiigyógyítását, úgy hogy alig találkozunk olyan beteggel, aki tonzillektomián, fogextrakciókon még át nem esett volna. Az eredmény néha igen meggyőző, de a primer krónikus formánál legtöbb' esetben teljesen elmarad, vagy csak időleges. Éppen ezért Amerikában, ahol 20 év előtt nagyon radikálisan jártak el, ma tartózkodóak, különösen a sokezres beteganyagon végzett statisztikai vizsgálatok után- Magam részéről azon a nézeten vagyok, hogy nem lehet fertőző gócot bent hagyni olyan szervezetben, amely éveken belül állandóan fennálló és progrediáló gyulladásos folyamatok áldozata. Az indikáció tehát itt is abszolút fenn áll. Degenerativ izületi megbetegedések. Klinikaiíag középkorú, főleg elhízott nők idült térdfájásai és csípőfájdalmai tartoznak ide. A betegeknek az a panaszuk, hogy hosszabb ülés után nehezen állnak fel, nehezen indulnak meg, fájdalmaik és nyomás érzékenységük a térdek belső kondilusza felett a legkifejezettebbek és lépcsőnjáráskor erősen fokozódnak. Lázuk nincs, vérsejtsüllyedésük normális és fájdalmaik súlyosbodását rendesen valamilyen traumára, túlerőltetésre vezetik vissza.
