Fogorvosi szemle, 1947 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1947-03-01 / 3. szám

A DENTALIS GÖCFERTÖZÉS STB.

77

Amikor a góckérdésben állást foglalunk, erre két támpontunk van: 1. a gócfertőzés patogenezisének elméletei, 2. a gócok konzervatív kigyógyítássial vaigy kiirtással elért klinikai eredmények. Mindkét téren számos érvvel és ellenérvvel 'találkozunk. Több kórtani elméletet ismerünk, melyek nem állanak elég szilárd kísérleti és tapasztalati alapokon, és sízerzői nagyon sokszor eltávolodtak a betegágytól. Még nincs eldöntve, hogy azoknak van-e igazuk, akik ismert, vagy ismeretlen virus által okozott specifikus infekciónak tulajdonítják a reumás kórképeket* vagy pedig azoknak a szerzőknek, akik a szervezet speciálisan megváltozott hiperergiás reakciójának tekintik a reumatizmust. Mindkét tábor hívei között akadnak, akik elméletüket teljesen bizonyítva látják.

Ugyanígy ellentétesek a gócszanálással elért klinikai eredmények is. Az elmúlt 10 évben Németországban elfoglalt radikális álláspont után a legújabban amerikai szerzők által végzett statisztikai vizsgálatok eredményei teljesen megrendítették a fokális fertőzés létalapját. Ennyi ellentmondás közepette tehát ítéletünk konkrét esetben ma még távolról sem lehet teljesen objektiv, hanem messzemenőleg individuális, sőt intuaitiv. *

A mozgásszervi megbetegedések etiológiájában mai tudásunk szerint a következő tényezők szerepelnek:

1- Mechanikus trauma, akár krónikus, akár akut formában, ideszámítva a túlerőltetést és a statikus rendellenességek következményeit is.

2. Klimatikus behatások, lakásvizsonyok, hideg, nedvesség, átfázás.

3. Konstituciós adottságok, ideszámítva belső szekréciós rendellenességeket, anyagcserezavarokat is.

4. Fertőzés, mely lehet ismert kórokozó által okozott (dizentéria, skarlát, tbc, luesz stb.), az esetek túlnyomó többségében azonban fokálisi fertőzés.

A felsorolt tényezők közül elvileg egymagában egy is elég ahhoz, hogy megbetegedést idézzen elő- Tehát van tisztán traumás vagy fertőző, es artritisz, burzitisz, tendovaginitisz. Az esetek túlnyomó többségében' azonban több kórok van jelen, más és más képet hozva létre, asze rint, hogy az egyes tényezők milyen mértékben szerepelnek. Van Breemen igen szemléltetően egy kör kisebb-nagyobb szektoraiba osztja be a kórokokat jelentőségük szerint.

Klinikailag többé-kevésbbé élesen elkülöníthetők egymástól a gyulladásos és degenerativ kórképek. Előbbiekhez tartoznak az akut és krónikus poliartritiszek és monartritiszek, bizonyos tendovaginitiszek és burzitiszek szerepelnek. Utóbbi csoportba soroljuk a degenerativ, tehát porckopáson alapuló megbetegedéseket, az artrózisokat. A kettő elkülönítése a klinikai kép és a vérsejtsüllyedés viselkedése alapján legtöbbször könnyű. Azonban vannak kombinált esetek, mikor a gyulladás degenerált Ízületben lép fel; másrészt minden súlyosabb izületi gyulladás a porcnak olyan pusztulásához vezet, mely a későbbiekben anatómiailag megfelel a primer degenerativ elváltozásnak. Ezeken kívül a mozgásszervi betegségeknek van egy serege, mely egyik csoporthoz sem sorolható, miután nem állanak fenn kórbonctani értelemben vett gyulladásos jelenségek és degenerativ elváltozások sem- Ilyen pl. a mindennapos