Fogorvosi szemle, 1947 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1947-03-01 / 3. szám
EGYSZERŰ INDIVIDUÁLIS RÁGÓPÁLYÁK KÉSZÍTÉSE 73 3. Ki kell képeznünk a kompenzációs görbéket. Ezek egyike a Spee-féle görbe, melynek legmélyebb pontja tudvalevőleg az alsó első moláris. Célja a fogsorok szaigittális irányban egymástól való elmozdulását lehetővé tenni, tehát propulzió éa esetleg retropopulzió. A másik görbe frontális irányban halad és egy aláfelé domború ívet alkotva, lehetővé teszi a rágófogak táján a fogak egymáson való elmozdulását az állkapocs oldal kilengésénél. Ezen utóbbi görbe megfelelő kiképzése után a molárisok rágó síkja kívülről felülről befelé és lefelé halad. A teljesség kedvéért még megjegyzem azt is, hogy a felső metszőfogak alsó széle kis szájnyitás mellett, tehát mikor íaz ajkak minimális távolságban vannak egymástól, másfél-két milliméterrel kell, hogy meghaladja a felső ajak alsó szélét. Ezt a vonalat a harapás vételekor a harapása sablonon egy vízszintessel megjelöljük. Ez egyben a rágósík magassága is- A felső szemfogak helyét úgy kapjuk meg, hogy a pupilláris vonalat a nazolabiális vonal felezési pontján átvezetve, a fogsor irányában meghosszabbítjuk. Ahol ez a felső fogport metszi, ott van a felső szemfog helye. Ezt természetesen szintén a hairapási sablonon jelöljük meg. A többi fogak azután ehhez igazodnak. Fontos még, hogy a fogak színét és alakját se hagyjuk figyelmenkívül. mert a műfogsor az arccal csak így harmonizálhat. A iszín a szivárványhártya színe és a kor után, az alak pedig az isirckontur szerint igazodik. Az arckonturt úev kapjuk meg, hogy a két szemöldök ívet és az álcsúcsot összekötjük. Williams e szerint 3 főt.ipust különböztet meg: a négyszögletes, a háromszögletes éf> az ovális arctípust. Mindezeket azért tartottuk szükségesnek megemlíteni, bár ezek általános és nem speciális irányelvek, mert aki ezeket figyelmenkívül hagyná, a rágópályavivővel sem tud jó fogsort készíteni. (3. ábra). 3- ábra. A készre modellált alsó és felső fogsor a rágópályr vivőben-A fogsorok felállítása közben a felső részt az alsó résztől csuklóízületben elmozdítva, úgy dolgozhatunk a készülékkel, mint egy egyszerű okkludátorral. Ez a laboratóriumi munka szempontjából fontos. Az eljárás idáig meg is egyezett az okkludátomál használatos eljárással. Innen kezdve azonban a munka menete más lesz. A viaszba felállított alsó protézist a modellről eltávolítjuk, jeliekből egy bázis-lemezt készítünk, melyet a modellra teszünk. Ebbe most jobbról és balról a premolárisok tájékán egy iszagittális'an meghaj lított pléhlemez kerül (lovas), melyet felmelegítve a sellaklemezbe süllyesztünk és olymódon erősítünk meg, hogy a centrális okluzió alatt a felső fogsor ezt a lovast érintse. A lovas célja, amint most már látható, az, hogy a harapást magasságot, melyet a harapási sablon által megállapítottunk, fixálja. (4. ábra-)
