Fogorvosi szemle, 1947 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1947-03-01 / 3. szám
74 Dr. DEÁK LÁSZLÓ 4. ábra. Az alsó protézist eltávolítotluk a modellről, ennek helyét egy Stellákból készített bázislemez a két kis lovassal foglalja el, melyek- a hiarapási magasságot rögzítik. A továbbiakban a készre modellált felső fogsort is eltávolítjuk a modellről, azt készre vulkanizáltatjuk ез kidolgoztatjuk. Itt most al következőket kell közbeszúrnunk: a modellek megtartása, a rágópályavívőben csak úgy lehetséges, ha az úgynevezett cseppentési metódussal (Tropfmethode) dolgozunk. Ennek lényege az, hogy a modellokra a viaszlemezt nem rányomjuk, hanem a viaszt rácseppent' getjük. Eljárhatunk úgy is, hogy a megolvasztott viaszt ecsettel felkenjük. természetesen előzőleg a modellokat jól beolajozzuk. Az ily módon nyert viaszlemez, illetőleg viaszprotézis ezután a modellről nehézség nélkül leemelhető és beágyazható. A leemelt viaszprotézist a világosság felé tartva, rögtön szembetűnik az a hely, ahol a lemez túlvastag. vagy túlvékony, amin azután még tetszés . szerint változtathatunk. Ezen metódus négy előnye abban rejlik, hogy ily módon a modellok a rágópályavívőbe gipszelve maradhatnak és a kész protéziseket oda visszahelyezve, ellenőrizhetjük, hogy a vulkanizálás alatt egyqs fogak nem tolódtak-e el helyükről-A vulkanizált és kidolgozott kész felső protézis azután visszakerül a készülékben lévő modellre, és ott viasszal vagy gipsszel megerősítjük. Az előbb készített alsó sellakbázist ugyancsak visszahelyezve, mindenekelőtt. konstatáljuk, hogy a helyzet nem változott-e. Ha nem, utóbbira oly magas viaszsáncot építünk, mely valamivel túl ér a lovasokon. Ez után a kész felső protézist és a felpuhított alsó rágási sablont a paciens szájába téve, felszólítjuk, hogy rágjon erőteljesen, vagyis csináljon úgy. mintha a viaszt szét akarná rágni. 5—6 percnyi rágás után a beteg rágóizmai elfáradnak és állkapcsa akaratlanul is a nyugalmi helyzetbe, az úgynevezett centrális okkluzióba állítódik be. Ha tehát az első harapást próbán a paciens rosszul harapott, úgy ez alkalommal a hiba korri gálható. 5—6 percnyi rágás után azonban a beteg állkapcsával az általa megszokott összes mozgásokat is elvégezte és így rágási pályáit a puha viaszba berágta. Az előbb említett lovasok ezen művelet alatt azt a célt szolgálták, hogy a beteg az általunk már helyesnek meghatározott rágási síknál mélyebben ne haraphasson. A két lovas előbb leírt elhelyezési módja ugyanis megakadályozza az állkapocsnak a kívántnál nagyobb mértékben való közeledését az állkapocshoz-A rágási pálya felvétele után a kész protézist, és a rágási sablont újra visszahelyezzük a modellekre. A rágópályavívő alsó részének csészéibe tett masszát, az alsó rész melegvízbe való állításával, ismét plasztikussá tesszük. Ezután a felső protézist a rágási sablonba berágott úton óvatosan végigvezetjük, miközben a felső rész lábai a plasztikus masszá-
