Fogorvosi szemle, 1947 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1947-03-01 / 3. szám

EGYSZERŰ INDIVIDUÁLIS RÁGÓPALYAK KÉSZÍTÉSE

69

dés alatti helyzetváltozása, az úgynevezett artikuláció is figyelembevehető legyen. A sok bosszúság forrása, amit egy különben jól okkludáló protézis okoz, majdnem mindig az, hogy a fogsorok felállításánál az artikulációs helyzeteket figyelmen kívül hagytuk. így a harmonikusan együtt dolgozni nem tudó alsó és felső fogsor egymást nem segíti, sőt zavarja, ami természetesen avval jár, hogy vagy a felső protézis esik le, vagy az alsó esik ki. Az úgynevezett „becsiszolással“ — ami tudvalevőleg abból áll, hogy indigópapír-csíkot rágálunk a beteggel és a kékkel megjelzett pontokat lecsiszoljuk — próbálunk ilyenkor, több kevesebb sikerrel, a bajon segíteni. Mennyivel kellemesebb tudat azonban számunkra az, hogy a magunkat és betegeinket fárasztó és mindkét félre nézve kellemetlen utáncsiszolásra semmi szükség nem lesz, ha olyan protéziseket tudunk készíteni, amelyeknél az artikulációt már eleve figyelembevettük. ■

E cél elérésére konstruált készülékek az artikulátorok és a rágópályavivők (Kaubahnträger), amelyeknek célja az artikulációt figyelembe vevő műfogsorok felállításának lehetővé tétele. Nevezett készülékek ezen céljukat azonban csak akkor érik el, ha betegeink individuális! rágópályáját rögzíthetjük velük és rajtuk az állkapocs egyéni mozgásai utánozhatok.

Az nem vitás, hogy az állkapocs által leírt pálya, vagyis másképpen az állkapocs kondiluszainak az izvápában történő mozgásai éppoly egyéniek, mnt az egyéb öntudatlanul végzett mozgások. Wusírow nagyon találóan a végtagok mozgásaival hasonlítja össze az állkapocs mozgásait, a lábak mozgása azaz a járás, a kéz mozgása, például a kézírás oly egyéni sajátossága mindenkinek, melyet a mozgási izmok több ivadékon át öröklött innervációja pontosan megszab és körülír. Az ismerős járást, az ismerős kézírást rögtön felismerjük.

Az állkapocs a nyugalmi helyzetéből, vagyis a centrális okkluzióból kiindulva különböző mozgásokat végezhet:

1. Az állkapocs süllyed, majd eredeti helyzetébe tér vissza- Ez a mozgás a száj nyitásakor és csukásakor történik

2. Az állkapocs nyugalmi helyzetéből előre csúszik és visszatér, ez az előrehíarapás v. propulzió.

3. Egyes egyének állkapcsa a centrális okkluzióból elcsúszhat kissé hátrafelé és visszatér ismét előre a nyugalmihelyzetbe, ez a hátraharapás, vagy retropulzió. Az állkapocs e mozgása ritkán jön létre, mert mindig megerőltető izommunkát kíván. Normál’s körülmények között nem is következik be- Tudni kell azonban létezéséről, mert oka lehet egyebek között a centrális okkluzió hibás felvételének.

4. Elmozdulhat az állkapocs nyugalmi helyzetéből jobbra vagy balra, tehát oldal felé, ez az úgynevezett laterális okkluzió. Akadnak betegek, akik nyitott harapásuk miatt állkapcsukat a nyugalmi helyzetben a centrális okkluzió helyett a laterális okkluzióba állítják be. Ehhez járul még, hogy a laterális okkluziónál az állkapocs nem is csupán oldalirányú, vagyis tranzverzális mozgást végez, hanem ez mindig össze van kapcsolva kisebb-nagyobb fokú propulzióval, tehát az állkapocs két irány7 ban ig kitár a nyugalmi helyzetéből.