Fogorvosi szemle, 1947 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1947-03-01 / 3. szám
70 Dr. DEÁK LÁSZLÓ Az állkapocs leírt négy fajta főniozgása a rágás mechanizmusában egyformán szerepet játszik. Az állkapocs mozgásait utánozni vélő apparátusokat Wustrow szerint három csoportba oszthatjuk: 1. Okkludátorok, ezek az emberi állkapocs sok mozgása közül csak a vertikális irányú elmozdulást, tehát a száj nyitását és csukását, csuklóízület körül utánozzák. Ezek egyáltalán nem felelnek meg a célnak, hisz az emberi állkapocs szabad Ízület, lévén mozgásai, amint- fent leírtuk a i eg váltó zabosabbak- Annak ellenére, hogy ezeknek már régen el kellett volna tűnniük a gyakorlatból, azt látjuk, hogy a legtöbben még ma is ilyen, ckkludátorokkal dolgoznak. Ezeknek a legegyszerűbb alakja az ú. n. „drótckkludátor“. 2. Artikulátorok, melyek az állkapocs összeg mozgásait utánozni akarják, e célból segítségül veszik a kondiluszok és az állkapocs szimfiziapontjának mozgása által leírt pályát. Az artikulátorok egy része középértékkel dolgozik, abból a legelőször Balters által hangoztatott álláspontból indulva ki, hogy egy fog nélküli állkapocsnak az individuális rágópályája is megszűnik. Az egyéni rágópályát tehát a fogak szabnák meg, melyek elvesztésével, amaz is veszendőbe menne. Tovább folytatva e következtetést, elegendő, ha az anatómiailag elvégezhető mozgásokat az artikulátorban utánozni tudjuk, tekintet nélkül a illető egyéni rágópályájára- Az állkapocs majd alkalmazkodni fog úgyis a fogakhoz, illetve a fogak által rákényszerített pályához. Ennek azonban ellentmondanak a Wustrow klinikán végzett vizsgálatok, amelyek bebizonyították, hogy a fog -nélküli állkapocs mozgásai is egy érnek mert különböző időben felvéve is mindig ugyanazok. Ennélfogva tökéletes eredményt a középértékkel dolgozó artikulátorokkal nem érhetünk el- Ebbe a csoportba tartoznak egyébként a Baiters-, Gritmann-, Bonvill-féle artikulátorok, Gysi simplex artikulátorai és még mások-Az artikulátorok másik csoportja már nem elégszik meg középértékekkel, hanem individuláis beállítással dolgozik. Ezeknek két főtípusa a Gysi—Trubyte- és a Schröder—Rumpel-féle artikulátorok. Ezek leírása nem tartozik cikkem keretébe, csak meg akarom jegyezni, hogy ha fenti szerzők utasításait a legpontosabban is követjük, akkor sem tudjuk a kondilusz pályát pontosan leraizolni. Gysi a kondilusz pálya kezdetének átlagos hajlását, míg Schröder—Rumpel e pálya kezdeti és végi része közötti összekötő vonalat használja fel. Amint látható, ezeknek az airtikulátoroknak megbízhatóságához is szó fél'- Ettől eltekintve is eme artikulátorok használata oly körülményes, beszerzésük oly drága, hogy már ezért is kevés fogorvosnak lesz türelme és módja velük dolgozni. 3. Rágópályavivők (Kaubahnträgerek), melyek az artikulátorokkal ellentétben nem a kondiluszok pályáit, hanem kizárólag az állkapocs fogmedri nyúlványának mozgásait akarják utánozni. A rágómozgásokat intraorálisan veszik fel. A rágópályavivők ismét feloszthatok 2, 3 és 4 vezetőponttal bírókra. Megint Wustrow kísérleteire kell utalnom, aki bebizonyította, hogy nemcsak a 2, de a 3 vezetőponttal bíró rágópálya vivő, amilyen pl.
