Fogorvosi szemle, 1947 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1947-02-01 / 2. szám
A GÖCFERTÖZÉS JELENTŐSÉGE A BELGYÓGYÁSZATBAN 53 mészetétől függ — amely lehet p. o. sztreptokokkuszok valamilyen anyagcsere terméke is — hanem a szervezet hiperergiás reakciójától. A szóbanforgó betegségek eme allergiás teóriájának eredetét a szérumbetegséggel kapcsolatos klinikai megfigyelésekre vezethetjük vissza, melyeket később Вieling megfigyelései is alátámasztani látszottak az immunizálás folyamán fellépő steril artritiszekről. Űjabb lendületet vett a kérdés azon modellkísérletekkel kapcsolatosan, amelyek segítségével endokraditiszt (Siegmund és Gerlach) artritiszt (Kiinge) és nefritiszt sikerült allergiás úton előidézni. Különösen imponálók voltak Kiinge és Vaubei kísérletei, amelyekben sikerült szenzibilizált állatokon artritiszt nem-fajlagos behatások segítségével (Ízületek lehűtése) előidézni-Saját vizsgálatainkban sikerült megerősíteni, hogy szenzibilizált állatoknál tényleg sikerül az ízületekbe való r einj ekedó segítségével egy helyi, steril gyulladást, izületi Arthus-féle anafilaxiás jelenséget előidézni; általános 'allergiás kezeléssel vagy az ízületek nem-fajlagos károsításával pozitív eredményt nem tudtunk elérni- Ami a nefritiszt illeti, ott is csak az Art. renalisba való reinj ekcióval sikerült allergiás elváltozásokat létrehozni. A szóbanforgó betegségek állatkísérleti reprodukálásai tehát nem sikerült teljes mértékben, hiszen nem magyarázható meg, hogyan kerül az allergiát kiváltó antigén koncentrált formában a megbetegedett szervekbe. A döntő kérdés azonban itt is a szövettani elváltozások természete: megfelelnek-e a Kiinge által leírt- szövettani képek az emberi patológiából ismert elváltozásoknak? Amint tudjuk, erről a kérdésről heves vita folyt egyrészt Kiinge és Rössle, másrészt Aschoff és Graeff között. Míg az előbbiek a hyperergiás gyulladás szövettani elváltozásait az akut reumatizmus specifikus képével azonosnak találják, addig az utóbbiak ezt kétségbevonják és a reumaitdzmust egjy még ismeretlen kórokozó által előidézett specifikus kórfolyamatnak tartják. Nem vagyunk hivatottak» hogy ezt, a vitát eldöntsék: némileg szkeptikussá kell, hogy (tegyen Kiinge felfogásával szemben az a körülmény, hogy Kiinge olyan kórfolyamatoknál is megtalálta az állítólagos „reumás“ elváltozásokat, amelyeknél klinikai szempontból nem is igyulladásos, hanem pusztán elhasználáson alapuló degeneratív elváltozásokról van szó. Ami a nefritiszt illeti, úgy az általánosan megerősített Masugi-féle kísérleti eljárás segítségével teljesen sikerült reprodukálni a megbetegedés klinikai és kórszövettani képét, ez az eljárás viszont immunizálás által nyert nefrotoxin alkalmazásán alapszik és nem vezethető vissza allergiára a szó szokott értelmében. Hozzájárul még ezen kísérletek értékeléséhez az a) körülmény» hogy újabb amerikai vizsgálatok (Freund, Leichentritt) alapján a krónikus reumatizmus (rheumatoid arthritis) kórszövettani képe lényegesen különbözik az akut reumatikus granulomatozistól és ezek az elváltozások, amelyeket a perineuriumbap és az izomzatban találtak, lényegesen különböznek úgy a szeptikus, mint öiz allergiás elváltozásoktól is. A reumatizmus allergiás patogenezisét más módon is igyekeztek alátámasztani. A különböző antigénekkel — többek között sztrepto-
