Fogorvosi szemle, 1947 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1947-02-01 / 2. szám

52

FISCHER ANTAL Dr

A gócok ezen bakteriális teóriája ellen, mint ismeretes, Schottmüller foglalt a legélesebben állást. Schottmüller rámutatott arra, hogy a vérbe ikerülő baktériumok csak akkor okoznak metasztatikus elváltozásokat,, ha a szervezetet egy szepszisgócból a baktériumok elárasztják. Csak masszív fertőzés esetében kerül sor szepszisre; a keringésbe kerülő kisszámú csirával a szervezet ellenállóereje könnyen végez.

A kérdés tehát az volt: szepszisnek foghatjuk-e fel azokat a betegségeket, amelyeket' gócfertőzésre vezetünk vissza? Errevoniatkozólag főleg a reumatizmussal kapcsolatban kiterjedt vizsgálatokat végeztek, melyekre részleteseen nem térek lka, ez annál kevésbbé szükséges, mivel végeredményük azonos saját eredményeinkkel. Mivel a tonzillákban és foggranulomákban egyedül a sztreptokokkust lehet rendszeresen kimutatni, a legtöbb vizsgálat erre a mikroorganizmusra vonatkozott. Sztreptokokkust sem a vérben, sem ízületi izzadmányban kimutatni niem sikerült. A szerologiai vizsgálatok sem adtak pozitív eredményt, tekintve a sztreptcikokkusoknál gyakori auto-agglutinaciót és azt a körülményt, ho.gy egészségesekben is előforduló csírákról lévén szó, antitestek jelenléte normális körülmények között sem feltűnő. Az autovakcinák hatása sem olyan frappáns, hogy fajlagosságuk bizonyítva látszanék. Ami végül az állatkísérleteket illeti, úgy saját kísérleteink, mint Albertini és Grumbach kísérletei bebizonyították, hogy bár a gócokban történő mutációról és konzekutív, elektív lokalizációról szó sem lehet, a sztreptokokkuszoknak feltétlenül „arthrotrop“ hajlamuk van — a szeptikus artritisz sztreptokokuszfertőzésnél a klinikai patológiában ismert tünet- A döntő kérdés az, hogy a sztreptokokkuszartritisz, amelyet az állatokban előidézünk, mennyiben felel meg a reumatizmus mai már ismert kórszövettani képének. Errevonatkozólag a válasz nem kétséges: a kísérleti sztreptokokkuszartritisz teljeseen megfelel a szepszis kórképének, de alapvetően különbözik úgy az akut, mint a krónikus reumatizmus szövettani képétől. Ezen nem lehet sem előzetes immunizálással, sem a fertőzési mód variálásával változtatni; a gócfertőzésnek leginkább megfelelő szubkutan agardepók fertőzése révén is csak szeptikus jellegű artritiszek keletkeztek. ,

Egy további súlyos érv a gócfertőzés bakteriális felfogásai ellen a szulfamidkészítmények, ill- a penicillin hatástalansága a reumás betegségeknél és a diffúz glomerulonefritisznél- Nehezen volna elképzelhető, hogy a gócokból a sztreptokokkuszok ugyan bekerülhetnek a szervezetbe, a gócokba viszont a jóval kisebb molekulájú antibiotikumok se tudjanak bejutni. Ezzel szemben nem kétséges, hogy a bakteriális gócnefritis, ill. szeptikus artritiszek esetében a kemoterápia jól beválik, itt tehát egészen más jellegű megbetegedéssel állunk szemben.

B) Az utolsó másfél évtizedben a gócfertőzés pategenezisében az a felfogás kerekedett felül, amely szerint a gócok nem mint fertőző, hanem mint szenzibilizáló források károsítják a szervezetet és iái szekundär megbetegedések nem metasztikus folyamatok, hanem allergiás reakciók a gócokból származó antigénekre. Bármilyenek legyenek is ezek az antigének, a betegség lényege ezek szerint nem az antigén tér-